Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

kellett odaadni. Mikor osztozkodásra került a sor, akkor a vagyont egyenlő arányban osztották el a fiúk és a lányok között. Addig minden közös volt. Azért maradtak együtt, a gyerekek is, hogy az öreg szülők ne maradjanak föld nélkül. A lányok férjhezmenetelükkor jussi kaptak. A juss: egy láda, egy komót, egy ágy. hat párna, két dunna és egy tehén. Disznót nem adtak, mert úgy tartották, hogy az széjjel dúlja a gazdaságot. A tehenet sem azonnal adták, csak akkor, amikor a gyerekek születtek." A földek nem voltak valami jók. Ezért hosszú ideig, a föld (megjavítása érdekében ugart kellett hagyni. De az állatállomány elég nagy volt és az emberek fuvaroztak is és az erdőben dolgoztak. Ma szinte minden családból jár valaki bányába, gyárba. Az öreg szabta meg, hogy ki hová menjen dolgozni. A legidősebb testvér jár állandóan fuvarba, a többi a gazdaságba dolgozott és a menyek is leginkább kapálni jártak. Télen az emberek elmentek ölfát vágni. De minden pénzzel a gazdának számoltak el. „Kicsi falu volt, nálunk Gagyapátiban is így volt, mert ez a feleségem családja, hogy egy évben 30 napot is kellett menni közmunkába a faluba, mert nem volt elég ember. Aki nem ment, annak pótolni kellett máskor. A kisbíró dobolta ki, hogy hová kell ímenni, milyen szerszámokkal, házsnkint sorba. Mindig a gazda jelölte ki, hogy ki megy a munkába. Mivel sok fogatos 'munka is volt, leginkább az járt, aki fuvarozott. Amikor azonban lehetett, nőket küldtek el. Útépítés, hídépítés, legelőkarbantartás, földmegdolgozás a községnek, a pásztorlakás karbantartása, szénakaszálás volt községi munka régebben, még az én időmben is. A községnek volt földje, mert az apaállatnak kellett termelni terményt, szénát kaszálni. Ezeket a lakosság mind közmunkába végezte el. Ugyanígy mentünk kirendelésre apaállatot venni és hajtani. Ezeket a környező uradalmakból szereztük be. Minden háztól egy-egy embernek kellett menni. Régen ilyen volt a robot is, csak akkor a földesúrnak dolgoztak, nem a községnek." A családi munkavégzés keretébe tehát a közmunkákat is be kellett iktatni. Régebben a robotot is így végezték. Általában mindig egy-egy embert foglaltak le ilyen célokra, rendszerint olyat, aki a gazdaságban nem dolgozott állandóan, hanem fuvarozott vagy máskor is bérmunkát vállalt. Ugyanígy iktatták be a gazdaság életébe az egyéb kisebb bérmunkákat. Több nagycsalád leírását feleslegesnek tartom, mert sok esetben ismétlésekbe bocsátkoznék, de vannak elemek, amikkel az eddigi megfigyeléseinket ki kell egészítenünk. „Szögligeten idegenbe majdnem mindenki járt kepét aratni. Még a 25 holdasok is elmentek. A Kocsisoknál (nagycsalád volt), 4 fiú volt, mind járt aratni, pedig 25 holdjuk volt. A lány 12 éves korában került ki az iskolából és máris 'ment kepét aratni. Szalonna, Abod, Nádaska, Szentjakab, Büttös, Szirák, Tiliz, Lászi-puszta, Varbóc, Galvács, főként ide jártak, messzebb nem nagyon mentek Volt olyan, akinek megszokott helye volt 10—12 évig egy helyre járt, mert nemcsak csapatokban, hanem egyénileg is szerződtek. Itt helyben nem volt munka, télen jártak az erdőgazdaságba. Bányába három ember jutott csak be 1945 előtt, az is protekcióval. Keveset termett a határ. Amit behoztak ide, az az élelmezést szolgálta. Felélték a családok a megszerzett keperészt. A családok közösen dolgoztak. Mindenki így élt. Kevés helyen volt négy fiú, de 2—3 gyakran. Az első háború után már nem így volt. Addig a vagyont együtt kezelték. Ahol fiatalos volt az apa, az kezelte, de ha már öreg volt, akkor 08