Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

A földosztás Magyarországon a mezőgazdaságban újabb nagy fordulópontot jelent. Legfőbb eredménye, hogy megszüntette a mezőgazdasági fejlődés alapvető akadályát, a feudális eredetű birtokstruktúrát. „A földreform során közel 110 ezer gazdasági cseléd, több mint 260 ezer mezőgazdasági munkás, majdnem 214 ezer törpebirtokos és 33 ezer kisbirtokos, valamint több mint 24 és fél ezer egyéb igényjogosult kapott átlagosan 5,1 kát. hold terjedelmű földet, vagyis az 1941. évi állapothoz viszonyítva az összes mezőgazdasági munkásnak mintegy 48,5, a cselédek 53, a törpebirtokosok 55,8 a kisbirtokosok 20,3 százaléka."

72 A földreform tehát eltörölte a nagybirtokot, s helyette erős, nagyszámú kis- és középbirtokos réteget teremtett. A földbirtok megoszlását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy jelentős túlsúlyba kerültek az 1—5 kh-ig és az 5—20 kh-ig terjedő birtokosrétegek. „A földosztás eredményeképpen a 25 kat. holdon aluli gazdaságok tették ki az összes gazdaságok .majdnem 85 százalékát."

73 A háború utáni mezőgazdaság országos pusztulás képét mutatta. Legnagyobb kár a föld-megmunkálásban nélkülözhetetlen állatállományban esett. „Az összes mezőgazdasági károknak több mint 2/5-e származott az állatállomány pusztulásából. Az állatállományt így kb. 1,5 milliárd pengő veszteség érte. Ez az összeg megfelelt az 1933-as év egész szántóföldi termelési értékének. A fasiszták rablása, pusztítása és a háborús események következtében szarvasmarha-állományunk több mint fele, lóállományunknak 59 százaléka, sertésállományunk 62,7 százaléka, s mintegy 18,3 millió baromfi semmisült meg."

74 Ez több mint 64 százalékos igaerőhiányt jelentett, s ehhez járult a legfontosabb mezőgazdasági erőgépben, a traktorban esett több imint 50 százalékos kár.

75 A nagymértékű pusztulás megnövelte az emberi munkaerő szerepét, s az emberi munkaerőre alapozott kis- és középgazdaságok jelentőségét. A földosztás éppen ezért nemcsak jelentős történeti lépés és politikai tett volt, hanem észszerű gazdaságpolitikai megoldás is, a szorító háborús viszonyok következménye. A föld megmunkálása a háború okozta pusztítások miatt még a kisgazdaságokban is rendkívüli nehézségekbe ütközött. A földhözjutott újgazdák (gazdasági cselédek, mezőgazdasági munkások, törpe- és kisbirtokosok) még a legszükségesebb munkaeszközökkel vagy igavonó állatokkal sem rendelkeztek. Jelentősen megnövekedett a két világháború között eléggé visszaszorult ökörigázás, de általánossá vált a tehenek befogása is. Sok helyen ökröt, tehenet, lovat is párba állítottak. Szükségmegoldásként.

713 A gazdaságok állatállománya' azonban a viszonyokhoz 72 SZAKÁCS SÁNDOR: Földosztás és agrárfejlődés a magyar népi demokráciában. Bp. 1964. 71. — A kiosztott földek területének átlagos nagysága a különböző munkákban eltérő, mivel más-más források eltérő adatait veszik alapul vagy más szempontokat vesznek figyelembe. Az átlagos földterület 4,6—5,1 kh között ingadozik. Lásd : KOVÄCS PÉTER: A munkás-paraszt szövetség kérdéséhez. Társadalmi Szemle VI. (1951) 107—109. — CSIZMA DIA ERNÖNÉ: Népi demokráciánk első nagy vívmánya, a földreform. Társadalmi Szemle X. (1955) 101—103. — M. SOMLYAI MAGDA: Szabadulás 'és magvetés. Bp. 1961. — U. ő.: Földreform 1945. Bp. 1965. — ERDEI FERENC: A magyar mezőgazdaság fejlődésének 20 éve. — [Laczkó Miklós—Szabó Bálint (szerk.) : Húsz év.] Bp. 1934. 105—166. 73 CSIZMADIA ERNí'íNÉ: i. m. 102. 74 SZAKÁCS SÁNDOR: i. m. 90. 75 U. a. 91. 76 JBODÓ SÁNDOR szíves közlése Hajdú-Bihar, Borsod megye, Szabolcs-Szatmár területén végzett helyszíni gyűjtései alapján. — Saját gyűjtés: Borsod-AbaújZemplén és Nógrád megyében. 24