Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

közvetlenül belekerültünk a kapitalista világ szabad versenyébe. A magyar gazdasági élet struktúrája, a fejletlenebb területek elvesztése ellenére sem változott jelentősen.

48 1921—24 között az volt gazdaságpolitikánk legfőbb törekvése, hogy a régi lehetőségek, adottságok megszűntével új irányt adjon gazdaságunknak, s egyben megőrizze a birtokos osztályra nézve kedvező régi jellegét, E célt ekkor nem valósíthatták ímeg, mert a korszak még csak a pusztulások pótlásán munkálkodhat, s továbbfejlődést a mezőgazdaságban semmilyen téren nem eredményez. Annyi pozitívuma mégis van, hogy g gazdasági élet normalizálásával, a stabilizációval megteremti a további fejlődés alapjait. Az inflációs évek csak a kisegzisztenciákat sújtották, de a nagyobb birtokosok ekkor szabadultak meg a birtokaikat lidércként nyomó adósságaiktól. „A régi tartozások megsemmisülését és a felvett hatalmas új hiteleket azonban alig hasznosították a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. A parasztság részben a földreformból reáháruló terhek kiegyenlítésére, egyes rétegeinél földvásárlásra, a nagybirtok pedig jelentős részben pazarló fogyasztásra, fényűzési színvonalának biztosítására herdálta el a százezreket. A mezőgazdasági művelés terén tehát alig történt előrehaladás."

49 Hogy mennyire nem törekedtek a technika nagyobb arányú fejlesztésére, azt igazolja az a gazdaságpolitikai törekvés, mely a régi védővámok visszaállítására, a fejlettebb nyugati államok versenyből való kizárására irányult.

50 A gazdasági élet az 1920-as évek közepére megszilárdult, s a kötöttségek, társadalmi viszonyok ellenére is komolyabb fejlődés vehette kezdetét. Megnyílt a lehetőség, hogy Magyarország végre önálló gazdaságpolitikát folytasson. Az alig (meginduló fejlődésnek azonban egycsapásra útiját szegte az 1929—33-as gazdasági világválság. A túltermelési válság a belterjességre és nagyobb termelékenységre törekvő gazdaságok fejlődését is megállította. Nekilendülő (mezőgazdaságigép-gyártásunk visszafejlődött. „Például az Első Magyar Gazdasági Gépgyár munkáslétszáma 1928-ban 862, 1929-ben 547, 1930-ban már csak 350, az 1928-as létszámnak alig 40 százaléka volt. És 1930-ban az igazgatóság még további munkáslétszám-csökkentést vett tervbe."

51 A munkanélküliség óriási méreteket öltött a mezőgazdaságban, s a bérek a minimumra csökkentek.

52 A (munkanélküli tömeg bármily olcsón vállalt volna munkát, s az olcsó munkaerő ideiglenesen alkalmas lett volna a munkaigényesebb belterjes gazdálkodást segítő növények termesztésére.

53 A túltermelési válság viszonyai azonban éppen az eféle törekvéseket akadályozták. A válságot követő néhány év ismét új irányú gazdaságpolitika kialakításának, forrongásának kora. Ismét komoly közgazdasági munkák 48 BKREND T. IVÁN—RÁNKI GYÖRGY: i. m. — JÖCSIK LAJOS: A Közép-Dunamedence közgazdasága. Bp. 1944. — Bár mindketten jeleznek változást, alapvetően és lényegileg nincs okunk komolyabb strukturális változást feltételezni. 49 BEREND T. IVÁN—RANKI GYÖRGY: i. m. 265—266. 50 U. a. 163. ,-, ,..... annak ellenére, hogy az adott helyzetben gazdasági jelentősége egyáltalán nem volt, nagy súlyt helyezett a magas agrárvédővámok törvénybe iktatására is." 51 INCZE MIKXÖS: Válság és nyomor a Horthy-rendszerben (1929—1933). Bp. 1952. 14. 52 U. a. 33—31. — KISS DEZSŐ (szerk.) : Parasztsors—parasztgond 1919—1944. Bp. I960. 87—90. 53 KISS DEZSŐ: 5. m. Lásd a következő számú dokumentumokat: 47, 52, 54, 55, 56, 53, 59, 62, 64, 65, 70, 72, 80, 84, 89, 90. 20