Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

tavaszi ünnepkörben ez is jelentéktelen. Csupán a féregűzés szokása, ennek gazdasági jelentősége fontos. E szokás igen változatos formában él országszerte.'

80 A gonosz hatalmak távoltartásának szokása inkább a téli napfordulóhoz kapcsolódik.

61 A tavaszi ünnepkör, a télivel ellentétben inkább az ártó hatalmak elleni óvó intézkedésekben gazdag. Leggyakoribb, országosan is elterjedt szokás a folyóban való állatfürdetés nagypénteken, mely 'minden' bajtól, betegségtől óvja egész évben az állatot.

63 Göcsejben a méneknek nagypénteken vizet adnak, hogy egész évben frissek legyenek, a disznóval hangyát etetnek, hogy sok malaca legyen, a kakasnak magyar borsot adnak, hogy kurázsis legyen.

63 A nagypénteken küszöbre szegezett lópatkó egész évben óvja az állatot a rontástól. Ugyanitt nagypénteken fedeztetik a lovakat és imiskárolják a juhokat, hogy óvják őket. (Gulács, Tivadar) Húsvétkor a határjárás szokása biztosítja a jó termést Erdélyben, a Dél-Dunántúlon.

64 A palócoknál a kiszehordás a jégeső távoltartása érdekében történik és óvja a termést.

65 Szatmárban a szentelt sonka csontja védi a gyümölcsfákat a kertben. (Nagyar). Baranyában a lábbelit disznózsírral kenik be nagypénteken és úgy járják végig a földeket, hogy a gabona ne üszkösödjék.

83 A szentelt barka távoltartja a szántóföldtől a gonosz hatalmakat egész évben.

67 Szatmárban bizonyos kerti növények (bab, borsó) nagypénteki vetése hoz jó termést. (Kisar) Mindezek a varázscselekmények a munkától elszakadva, egy bizonyos időponthoz kötve, de továbbra is a munka eredményét óva élnek tovább. A munka és a kultusz kapcsolata a fenti két csoport alapján nyilvánvaló. Bár az utóbbi két évszázadban ez alig hatott magára a termelésre, mégis 'meg kell említenünk. A Déri Múzeum Adattárában levő egyik múlt század közepéről származó paraszti feljegyzésgyűjtemény (kis könyvecske a tudnivalók és a gazdasági feljegyzések kéziratos gyűjteménye), egymás mellett emlegeti a gazdálkodás legfrissebb szakirodalmából átvett okszerű eljárásokat (trágyázás, talajkémia, gyógyítási imódok stb.) és a szintén magán használatra feljegyzett alapnélküli, babonás módszerek egész sorát. Nyilván valamennyit alkalmazta a szerző.

6

'

8 De ma is, a parasztgazdák tudatában együtt él az okszerű gazdálkodás tudománya és 60 RÖHEIM GÉZA: Magyar néphit és népszokások. Bp. 1925. 254—256. — HAB-. MATH LUJZA: Nyárádmenti babonák. Ethn. II. (1891) 400. — SZEND3EY ZSIGMOND: Békés megyei népszokások. NNy I. (1929) 195. — BÄLINT SANDOB: Népünk ünnepei. Bp. é. n. 61 A téli napforduló idején leghosszabbak az éjszakák. A néphit szerint ekkor közelítik meg leginkább a gonosz, ártó hatalmak a földet, s elűzésük ilyenkor a legfontosabb. •- Lásd: SZENDREY ZSIGMOND: Évnegyedi szokásaink 10—23. — SZENDREY ÁKOS: A napforduló... 313—339. 62 összefoglaló munka és gyűjtésként lásd a felsorolás helyett e két mű vonatkozó anyagát. RÖHEIM GÉZA: i. m. — BÁLINT SÄNDOR: i. m. 63 GÖNCZI FERENC: Göcsej, s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének öszszevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 243. •64 VARGA LAJOS: Húsvéti dűlökerülés, didergés és hajnalozás. Ethn. XI. (10í>0) 268—270. — RÖHEIM GÉZA: i. m. — SZENDREYT ZSIGMOND: Apróbb népszokások . . . 132. 65 MANGA JÁNOS: Évi ünnepi szokások a Nyitra megyei Menyhén. Bp. 1942. 195. 66 BERZE NAGY JÁNOS: Baranyai magyar néphagyományok. Pécs. 1940. I—III. — III. 182. 67 U, O. 68 DMNA 162. — Kéziratos könyv. 141