Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

sik csoport hathat erősebben vagy gyengébben a közösségben, lehet jellemző az intenzitása, de olyan, lényegében közgazdasági nézőpontból,, mint a termelékenység, mégis a munkát segítő vagy gátló hatásának felmérésére kell figyelnünk. MUNKASZERVEZET ÉS MUNKÁK ANEVEUÉS ;

. A paraszti társadalom különböző csoportjai leggyakrabban a munka végzésekor kerülnek kapcsolatba egymással. Ritka az olyan szokás, társas összejövetel, s ezt is inkább a polgári rétegek gyakorlatából vették át az utóbbi időszakban, ahol a munka valamilyen formában, ha nem is fa elemként, ne lenne jelen.

5 A közös munkaalkalmak ezért fontos helyei a munka szokásai, a munka technikája, módja stb. hagyományozódásának. Itt a közösség különböző tagjai az együttdolgozás során kicserélik tudásukat, megismertetik egymással a legcélszerűbb eljárásokat, s így az egyéni vagy családi körben elszigetelten élő tudásanyag közösségivé válik. A munkábanevelés jelentőségére már igen korán felfigyeltek a néprajzkutatók, rögzítették módjait, elemeit. Leginkább a gyermek életével, szokásaival, társadalomban betöltött szerepével foglalkozó imunkák szenteltek e kérdésnek nagyobb teret.'

6 Önálló tanulmányban foglalkoztak vagy munkájukban nagyobb teret szenteltek e kérdésnek Fél Edit,

7 Kresz Mária,

s Takács Lajos,

9 Morvay Judit.

10 Az ő munkáik és a kisebb közlések, adalékok kiegészítésével jó képet alkothatunk a magyar parasztság munkábanevelésének formáiról. A gyermek munkábanevelése szinte a szülés előtt megkezdődik a paraszti közösségekben. A terhes nő számos babonás cselekedettel igyekszik befolyásolni születendő magzata nemét. A fiú ugyanis nagyobb hasznot hajt a gazdaságban, mint a lány. De a terhes nőt számos babonával is védi a közösség, hogy egészséges, imunkaképes gyermeke szülessék.

11 A 5 A társasmunkákat és a társasösszejöveteleket éppen az különbözteti meg egymástól, hogy az egyikben a munka jelentkezik szervező, struktúraképző erőként vagy legalábbis valamilyen formában, há szimbolikusan is, de jelen van, a másikban pedig a munka motívuma nem szerepel. — Lásd: SZENDKEY ÄKOS: Népi társasmunkák és összejövetelek. Ethn. XLXI. (1SÍ38) 273—286. 6 GÖNCZI FERENC: A somogyi gyermek. Kaposvár, é. n. — CSETE BALÁZS: Jászkiséri gyermekjátékok. Szolnok, 1957. Jászkunsági Füzetek. 5. sz. — KISS LAJOS: Szegény ember élete. Bp. é. n. — U, ő: Szegény asszony élete. Bp. é. n. — LUBY MARGIT: A parasztélet rendje. Bp. 1935. — XJ. ő: Bábalelte babona. Bp. é. n. — LAJOS ARP AD: A magyar nép játékai. Bp. é. n. 7 FÉL EDIT: A nagycsalád és jogszokásai a Komarom megyei Martoson. Kisalföldi Közlemények II. (1944). U. ő: A magyar népi társadalom életének kutatása. Bp. 1948. — U. ő: Fejezetek Tiszaigar társadalmának megismeréséhez. Népr. Közi. IV. (1959) 70—115. U. '->: Hőí'er Tamással közösen végzett Atány községi monográfiájukban is alaposabban foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mint erre az előzetes híradások utalnak. 8 KRESZ MARIA: A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban. [Ortutay Gyula (szerk.): Néprajzi Tanulmányok] Bp. 1949. 53—92. 9 Takács Lajos: Munkábanevelés, tapasztalatátadás a várongi kepésaratóknál. Ethn. LXII. (1951) 396—401. 10 MORVAY JUDIT: Asszonyok a nagycsaládban. Bp. 1956. 11 Lásd: csak példaként: W. DÖRFLER FANNI: A gyermek a magyar néphitben. Ethn. IV. (18931 107—116; 208—224. — LUBY MARGIT: Bábalelte babona. U. ő: A parasztélet rendje. — CS. PÓCS ÉVA: Zagy varékas néphite. — GÖNCZI FERENC: i. m. — KRESZ MARIA: i. m. 127