Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

évek következtek, ahol a gazdasági előrehaladásé és a társadalmi erjedésé a szó. Bármennyire is meggyorsult a fejlődés a békés évtizedekben, a nemzeti függőség és a feudalizmus kettős szorítása gyökerés változást nem tett lehetővé a gazdasági életben. A század második felére, ha részben idegen telepesekkel is, de benépesülnek a pusztává vált országrészek, s a nemrég még oly bőségesnek mutatkozó, művelésre alkalmas földeket birtokba veszi a megszaporodott lakosság. Olyannyira, hogy a század (második felétől a további földfoglalás komoly akadályokba ütközik. A határokat egyik oldalon geográfiai lehetőségek, másfelől az árutermelésre berendezkedő földesúr majorsági földjei jelölik. A jobbágy és földesúri föld közötti határokat Mária Terézia úrbérrendezése méginkább (megmerevíti és egyben új fogalmat is eredményez: a parasztbirtok fogalmát.

7 „Azt a földet ugyanis, amelyet az úrbérrendezéskor jobbágy kézen találtak, nem lehetett ezután a parasztság terhére megrövidíteni, a földesúr semmiféle részét annak nem vonhatta el többé a jobbágy közösségtől a maga használatára."

8 A növekvő árutermelés és az a tény, hogy az összeszorult földek már nem növelhetők tovább, a termelés belterjességének irányába hatottak. A fejlettebb nyugati mezőgazdaság felé fordult a figyelem, ahol ekkor már szakkönyvek, módszerek egész sora hirdeti a kapitalisztikus racionálisabb gazdálkodást.

9 Hasonló ismeretek nálunk csak a XIX. század első negyedében terjednek el szélesebb körben, s csak ekkor kísérelik ímeg módszeresebb alkalmazásukat. Hazánkban e folyamatnak olyan apostolai vannak, (mint Tessedik Sámuel, Nagyváthy János, Pethe Ferenc. Ök az elsők, akik megkísérelik a magyar mezőgazdaság európai színvonalra emelését, azonban a tőkehiánnyal küzdő, jobbágymunkára felépített feudális társadalom tmegfojtója és nem táplálója volt az ésszerűbb, haszonratörő kapitalisztikus szemléletnek. A külföldi példa és a magyar törekvés hatástalan (maradt, s néhány nagyobb gazdaság is csak a kísérletijellegű próbálkozásig juthatott el. Míg Nyugat-Európában gépek, gazdálkodási (módszerek egész sorát alkotják meg és komoly gazdasági haszonnal járó üzemekké szervezik át a nagyobb birtokokat, addig nálunk a leghatalmasabb birtokon is töredékét hasznosítják a külföldön imár bevált módszereknek, munkaeszközöknek. Néhány új gép, munkamód a gazdálkodás lényegén nem változtathatott, jellege megmaradt, olyannak, amilyen korábban volt. Varga Gyula és Balogh István tanulmánya ugyanolyannak rajzolja meg a jobbágyfelszabadítás előtti két évtized technikai és technológiai állapotát, mint a XVIII. században.

10 Mutatkoznak ugyan az okszerűség jegyei a mezőgazdaságban, de forradalmi jellegű változás csak a szakirodalomban fedezhető fel. A kevésszámú újítás nem tudta megtörni a mezőgazdaság feudális jellegét, gyökeres változást nem eredményezett.

11 Az új növényfajták (takarmánynövények, kapások, ipari növények) is nagyon nehezen terjedtek és ebben a korszakban vetésterületük aránya, termelésük mértéke nem befolyásolta 7 A Hajdúság területén vagy az 1745-ben megváltakozott Jászkun kerületben ebben az Időben már nemcsak a parasztbirtok, hanem a polgári földtulajdon is megteremtődik. 8 SZABÖ ISTVÁN: A magyar parasztság története. Bp. 1940. 61. r 9 BALOGH ISTVÁN: A paraszti gazdálkodás és termelési technika. (Szabó István szerk.: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. 1848—1914) I—II. Bp. 1965. I. 348. 10 VARGA GYULA: A parasztság munkaeszközei. U. o. I. 267—348. 11 SZANTÖ IMRE: A majorsági gazdálkodás... 283. 11