Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

Történészeink, közgazdászaink a különböző korok termelésének tanulmányozásakor a következő marxi megállapításból indulnak ki: „A munkaeszközök maradványai éppoly fontosak letűnt társadalmi-gazdasági alakzatok megértése tekintetében, imint a csontleletek alkata kihalt állatfajok (megismerése szempontjából. A gazdasági korszakot nem az különbözteti ímeg, hogy mit, hanem hogy hogyan, milyen munkaeszközökkel termelnek. A munkaeszközök nemcsak az emberi munkaerő fejlettségének fokmérői, hanem azt is (megmutatják, hogy milyen társadalmi viszonyok között megy végbe a termelés."

1 A hogyan kibontásakor részletesen, nagy alapossággal vizsgálják meg a termelőerők fejlettségi fokát, s azt a társadalmi közeget, fonmát, amelyben a [munkaeszközöket használták. így elsősorban a munkaeszköz és a társadalom kölcsönös összefüggése alapján rajzolnak képet a kor gazdaságáról? E két alapvető tényező azonban csak a főbb fejlődési vonal megrajzolására alkalmas, s csupán kerete lehet egy olyan történeti imikrovizsgálatnak, mely rövidebb időegységet tesz kutatása tárgyává. Az ilyen rövidebb periódusok beilleszthetők az általános fejlődés vonalába, azonban nem bizonyos, hogy az adott esetben éppen a legáltalánosabbnak vélt tendenciák hatnak legerősebben. Sokszor ettől egészen eltérő erők kerekedhetnek felül, melyek bár különböznek a fő iránytól, (mégsem véletlenek, esetlegesek, csupán rövidebb időegységen belül érvényre jutó törvények. Ezért számot tarthatnak a történettudomány érdeklődésére, hiszen ezek jelentik az ún. helyi sajátságokat, specifikumokat.

3 Egy kor gazdasági életének kutatásakor nem elégedhetünk meg a két szélső pólust és egyben alapösszefüggést is jelentő munkaeszköz és a használó társadalom kölcsönhatásának feltárásával, hanem jelentős figyelmet kell szentelnünk a kettőt összekapcsoló munkaszervezetnek is. A (munkaszervezet alapvetően 'meghatározza a termelés intenzitását, ugyanis a munka jobb megszervezésével a (munkaeszközök helyes és jó kihasználása válik lehetővé.

4 így a munkaeszközök hatékonysága közvetlenül nem a társadalmi formációtól függ, hiszen a társadalom a mun1 MARX, KAROLY: A töke. I—III. Bp. 1949—1951. I. 194. 2 A kizárólagos történeti módszer ugyanis csak arra alkalmas forrásainak természete miatt, hogy a munkaszervezet kereteit (jobbágymunka, faluközösség, ledolgozás, bérmunka stb.) megrajzojja. E keretet azonban kitöltetlenül hagyja, s magát a munkaszervezet rm'íködését már nem tudja megragadni. 3 Az általános tendenciától való eltérés adja meg a helytörténeti vizsgálat, regionális kutatás alapját. Két azonos fejlődési stádiumban levő közösséget éppen az ilyen specifikus, rövidebb időszakban érvényesülő törvények különböztetnek meg egymástól. 4 KOZLOV, G. A.—PERNUSIN', SZ. P.: Közgazdasági kislexikon. Bp. 1960. „A munka kooperációja új társadalmi termelő erőt teremt, lehetővé teszi a termelési eszközök jobb és gazdaságosabb kihasználását, a munka gyorsabb elvégzését, termelékenységének növelését, a termelékenységre jutó élő- és holt munkaráfordítások csökkentését stb." — Kiemelés tőlem.