Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)
náésot, melynek létszáma 15 volt. A XIX. század elején ezt 12-re csökkentették. Eleinte a sedes senatorialis minden ügyben határo^zott. A századfordulón osztották meg ténykedésüket s ettől kezdve a senátusi tanács a közigazgatási ügyeket, a bírósági ügyeket pedig a törvényszék intézte. Az osztálytársadalom létrejöttét a városi tanácsban a megkülönböztetett ruházat és a hierachikus rend kialakulása tükrözte vissza. Minden tisztségviselőnek szigorú rendje volt a tanácsban. 7 A városi ügyviteli szabályok a paraszt polgári fejlődés jellegzetes vonásait hordozták. A tanács hatáskörében voltak: a földosztások, portaosztások, legelő, rét, kenderföld, dinnyeföld, kukoricaföld, ugar osztások, a tilalmas területek meghatározása, a mezőgazdasági munkák végzése időpontjának kitűzése, a halászat, csikaszát, vadászat feletti ellenőrzés. A tanács gyakorolta a kereskedelem és ipar feletti felügyeletet, irányította az áruforgalmat, az árkalkulációt, a limitációt és a különféle építkezéseket. Hatáskörébe tartozott az egyház és az iskolák életének irányítása. A beneficiumok jövedelmezőségének és a majorsági gazdálkodásnak minden szála a tanács kezében futott össze. 8 A bérmunka konvencionális meghatározását, napszámok, munkabérek eldöntését szintén a tanács végezte. Az adminisztrációs munkában nagy gyakorlatra tettek szert a tanács dolgozói, élükön a nótáriusokkal. A városi életforma következtében felszaporodtak a különféle ügyek s bevonult a városházára a bürokrácia. A gazdasági differenciálódás differenciálta a lakosságot, de differenciálta az ügyintézésüket is. A közigazgatási ügyvitelük aktáiból kiderül az a nagy erőfeszítés, mellyel a városi fejlődést biztosítani kívánják a polgárosodás irányában. Adminisztrációjukat a polgárosodás útkeresése jellemzi. Legfontosabb szerep jut a különféle összeírásoknak, consriptióknak. Az adóalap összeírások 1795-ben kezdődnek s 1848-ig 51 kötetben őrzik a háznépösszeírásokkal együtt a lakosság gazdasági életének profilját, vagyoni megosztottságát. Az évről-évre — szintén pontosan — készülő különféle lajstromok, tabellák azokról az intézkedésekről, feljegyzésekről, megörökítésekről vallanak, melyeket az egyes osztályok hatalmi bázisuk kiépítése érdekében végeznek. E téren döntő szerepe a gazdag redemptusoknak van. A velük párhuzamosan tért nyerő iparos és kereskedő, valamint tisztviselő osztálynak csak redempcionális jogok elnyerése után jut lehetőség a társadalmi élet formálásában. A céh ipar feudális kerete, a tanács által irányított kereskedelem nem adott lehetőséget a szabad iparosodás és kereskedelem fellendítésére, ezért ha az iparosok és kereskedők osztáiyuralmukat biztosítani akarták, kénytelenek voltak földszerzésre berendezkedni. A tisztviselők, ha91