Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)
telepített. Thonuz apa, Urkund atyja besenyő vezér nemzetsége, mint ajándék birtokot kapta meg az úgynevezett Kemeji részeket a tiszaabádi révig. Egy 1270-ből származó oklevél igazolja e tényt. Ekkor a Thonuz apától származó Tornaji nemzetség volt Abád környékének ura. Thonuz apát a kereszténység felvétele elleni lázadása miatt élve temették el az abádi révnél. Fia Urkund, atyja szomorú végét látva, nemzetségével együtt kereszténnyé lett és így az adománybirtok egy részét megtarthatta. A Tomaj nemzetség birtoka a kunmadarasi határ déli részéig lenyúlt, hozzátartozott a Berek környéke, a Nagyűllő, Kisüllő területe és Nagymezőnek fabiankai része. 7 A Nagyüllő déli partjain feküdt Orgondaszentmiklós s Urkund nevét őrizte évszázadokon át. Tomajmonostora pedig a mai napig is hirdeti e nemzetség településének székhelyét. A derzsi templomrom viszont építkezésükről ad számot. II. István királysága alatt újra jöttek az országba keleti nomád nemzetségek, valószínű jutott belőlük ismét e vidékre. Később, IV. Béla király közvetlen a tatárjárás előtt az orosz síkságról a tatárok elől menekülő komán, vagy más néven kipcsak nemzetségek egy részének adott engedélyt a telepedésre. Az első betelepítés után a magyarok ellenszenvvel fogadták őket, ellenük támadtak s a kipcsakok kénytelenek voltak Bulgáriába vonulni. A katasztrofális 1241. évi tatárjárás alatt azonban Tomaj Dénes nádor vezetésével a vidék harcosai hadba vonultak a tatárok ellen és a fegyverforgató férfiak legnagyobb része a nádorral együtt elesett a mohi csatában. Szállásaikat a tatárok feldúlták, falvaikat felégették. Ekkor pusztult el Gergely és Gacsa. Az elnéptelenedett területre IV. Béla visszahívta a kipcsakokat. Királyi adomány-birtokul Kemej megye egy részének pusztaságából is kaptak. Kunmadaras mai területének szomszédságába a kipcsakok Olas nemzetsége költözött. Kemej megye abban az időben a Hevesi és a Szolnoki várispánságok között Tiszafüred és Abád vonalától a Berettyó és a Sárrét mocsaráig, a mai Szerepig terjedte Ebből a királyi adomány-birtokból keletkezett a mai Nagykunság s lakói a király szolgálatában álló vitézi osztályhoz tartoztak, katonai szolgálatot végeztek, melyért a királyi serviensekhez hasonló jogokat élveztek. A későbbi nagykunsági privilégiális joggyakorlat alapja innen számítható. Nagykunság néven azonban csak későbbi időpontban találjuk okleveleinkben. A Nagykunság elnevezés mai napig sem tisztázott. A legújabb kutatások alapján feltételezhető, hogy a „Kunság" nevet az itt letelepült keleti nomád népektől kapta. A honfoglaló magyarok keleti szomszédaikat: besenyőket, uzokat, kazárokat, kabarokat, az orosz kipcsakokat, vagy kománokat, azaz 8
