Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

baknál váltotta fel a gyertya. A gyertya és petróleum lámpa a XIX. .században érkezett el általános használatul. A gyakori tűzesetek megakadályozása végett a tűzoltóság megszervezésére 1769. évben hoztak intézkedést. A házak kéményeinek, a házak előtt tárolt vizeknek ellenőrzését egy bizottságra bízták és megszervezték az éjszakai strázsálást. 12 strázsa állt őrt a nyári idényben a lakosok közül felváltva.

51 Ilyen elővigyázatosság mellett is nehéz volt a tűzeseteket elhárítani, a házak gyúlékony nád, később zsindely teteje miatt. 1820-ból való jelentés még arról ad számot, hogy az utolsó negyedév gyulladásos kára 5390 Ft volt, melyből 4073 Ft kár véletlen gyulladásból, 1317 Ft pedig szándékos felgyújtásból eredt. Ez utóbbi számadat az önbíráskodás tényét jelzi. A tűzoltást 1796-ban próbálták újra megnyugtató módon rendezni, majd 1805-ben négy akós ló vontatású vízipuskát vásároltak. 1808-ban a rendszeres tűzoltás érdekében tűzoltási szabályrendeletet készítettek, mely a toronyban való vigyázásról, a tűzifecskendős szekerek és patrolok, azok felügyeletéről és a lakosság elkötelezéséről szigorúan intézkedett.

52 Egészségügyi téren a redempciós átalakulás folyamata csak a XVIII. század végére érezteti hatását. Addig igen elmaradott állapotok uralkodtak. 1794-ig nem volt orvos a községben s így a betegségek gyógyítását javasok, kuruzslók, borbélyok végezték. Igen megdöbbentő volt a község egészségügye. Kuruzslók, javasok főzetei, kenőcsei káros következményekkel jártak. 40—50 éven felüliek száma csekély volt, mely az egészségügy hiányoságának következménye. A paraszti polgárosodás, az iskolai műveltség fokozatos emelkedése sem tudott egészségügyi vonalon eredményt produkálni. A születések és halálozások számának aránya mutatja e korszak elmaradottságát.