Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

kolai életről tesz bizonyságot az 1796. évről fennmaradt iskolai törvény is.

47 Az iskolai épületeknek csak a renoválását végezték el a XVIII. században, mert a Türelmi rendeletig a reformátusoknak igen körülményes volt az építkezés és először a templomépítést hajtották végre a század második felében. Az iskolák korszerűsítése, építése a XIX. század elejére maradt. Akkor nagy ütemben hajtották végre. 1815-ben megépítették a második új leány iskolát, 1818-ban tatarozták a fiú iskolát és 1823-ban teljesen újat építettek helyette. így a reformkor a madarasi iskolát külső és belső rendjében készen találta. A kulturális viszonyok felmérése közben rá kell mutatni a továbbiakban a ruházkodásra, az építkezés ütemére, és az egészségügyi állapotokra, melyekből megállapíthatjuk, hogy emelkedettebb szintre csak a század utolsó negyedszázadában érkeztek el a madarasiak. A ruházkodás XVIII. századbeli arculata az osztálykülönbségeket még nem mutatta fel. Csak a század végén vált láthatóvá a differenciálódás foka a népviseleten. A foglalkozásbeli különbségek sem mutattak nagyobb eltérést. Középkori ruházkodásuk maradványait a törökkor végén megtartották s a XVIII. századra átmentették. A kun süveg, kacagány, háti bőr, bekecs, ködmön, bunda, bőrlajbi megszokott öltözéknek számított. Lábukon bocskort, ünnepélyesebb alkalmakkor nagy taréjú sarkantyús csizmát hordtak. A század végén kezdődött el a ruházat osztálykülönbözőségeinek változása. A női ruhák már több színezetet alkottak. Osztálykülönbözőségek a fejrevaló kendőn, az ingvállon, télen a kis bunda, ködmön díszein és a csizmák divatján látszottak. Jegyzőkönyvek, végrendeletek, népi feljegyzések sok értékes néprajzi anyagot szolgáltatnak e vonatkozásban.

48 Az építkezés üteme a polgárosodás következtében gyorsult, mely magával hozta az építkezési technika emelkedését is. A XVIII. század derekán a szilaj pásztorok a Nagyréten nem építettek kunyhót, bundában töltötték az éjszakát, legfeljebb nádból font kunyhót tákoltak össze. Sárral tapasztott kunyhót csak a XIX. században, annak is inkább a második felében lehetett találni. A községben 1711 után háromféle házat építettek: földalatti veremszerű pincelakást, földfeletti nádból fonott, sárral tapasztott viskót és sárból vertfalú házat. Még a redempció után is kezdetleges szinten indult a házépítés. 1748-ban a nagykunsági kapitány rendelkezése arról panaszkodott, hogy ,,az haszontalan sok rossz viskók" szaporodtak meg. 1766-ban már elsőrendű ház 12, másodrendű 34, harmadrendű 192 található a községben. Az elsőrendű házakat tégla fundamentummal vályog78