Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

volt, de a redempcióval államhatalmi beleegyezés alapján történhetett meg az átalakulás. A redempció kulcs használata későbbi időpontban is érvényesült. 1906-ban történő földrendezés során is alapul vették. A redempciós földreform végrehajtása s vele párhuzamosan a paraszti polgárosodás létrejötte négy periódusra osztható. A kezdeti szakasz 1745—1748-ig tartott, mely a redempció összegének lefizetése körül támadt nehézségek ideje volt. A második időszak 1748— 1753. között történt, mely az egyéni birtoklás rendjének kialakulását és az első földkönyv felfektetését foglalta magába, és szükségszerűen a paraszti rétegek között osztályellentéteket és redempció ellenes mozgalmat produkált. A harmadik periódusra esett a redemptusok osztálygyőzelme és a mérnök által elkészített második földkönyv felfektetése. A redempció utolsó befejező időszakát 1764—1796-ig terjedő évekre tehetjük. Ez az irredemp tusok és a szegény parasztok elszegényedésének és kiköltözésének, valamint a birtokos redemptusok polgári megerősödésének időszaka volt. 1745—48. között Madaras község lakosságának a redempcionális pénz előteremtésére kellett körültekintő gondot fordítani. Először mindenkit elköteleztek, hogy a belső portája után, a terület nagyságához mérten redempciós pénzt fizesen. Majd mindenkit felszólítottak, hogy önkéntesen, tehetségéhez mérten a község határában levő földterületből váltson magának szántót. Többen vonakodtak földváltságot fizetni, ezért a tanács a redempciós kulcsot felemelte. A lakosság egyrésze az emelést nem tudta kifizetni, így az emeléssel összefüggő földnagyobbítás a vagyonosabb rétegnek jutott. Azokat a lakosokat, akik redempcióban vállalt kötelezettséghez bizonyos pénzösszeggel hozzájárultak, azaz földet váltottak, redemptusoknak nevezték. Akik fizetési kötelezettséget nem vállaltak, vagy a vállalt összeget később nem fizették, irredemptusok lettek. A redemptusoknak földet osztottak, így földtulajdonossá, az irredemptusok nem kaptak, földet, így birtoktalanokká lettek és a redemptusokat illető jogokból kiszorultak. 1745—48. között 261 család földtulajdonos, 51 család viszont földnélküli lett, azaz 83,7%-ban vállalták el a redemptusi fizetési kötelezettséget, 16,3%-ban pedig elzárkóztak a fizetés elől. A szükséges pénzösszeget a gazdagodó parasztok könnyebben fizették. Az 1736. évi tanyaföldosztás után már tőkegyűjtésre törekedtek. Főleg állattartás és gabonatermelés révén jutottak tőkealaphoz, mely a redempció idején rendelkezésükre állott. A szegényebb paraszti réteg kis tőkével rendelkezett és így a föld váltság fizetésben lemaradt a gazdagabb osztálytól. Földszerzésre nem 53