Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

békekötés utáni rendezetlen körülmények között végbemehetett, de az 1715., 1720. évi összeírások után kénytelenek voltak tárgyalásba bocsátkozni. Sikerült elérniök azt, hogy földesúri taxájukat pénzben állapították meg, mely 1722-ben 700 Ft-nyit tett ki. A summás taxa fizetés révén az ország más jobbágyaihoz viszonyítva előnyösebb helyzetbe kerültek. A legelők, rétek, halászó és csíkászó vizek kiesvén az ellenőrzés alól, a szilaj pásztorság, halászás és csikaszát külön jövedelmi forrásul szolgált. Nem sikerült ellenben kivédeniök az állami kizsákmányolás terheit. Az állami porciót, hat és 3

/i6-od porciót, a katonai terheket, deperditát, a különféle forspont szolgáltatásokat, a növekvő katonai beszállásolásokat, valamint a verbuválás terheit vállalniok kellett. Kényszerülve voltak a Békés megyei parasztok és Maros menti szerb határőrök 1735. évi felkelésének, az ún. Péró féle mozgalom letörésének elnyomása érdekében toborzott 27 katona verbuválására és állítási költségeinek fedezésére is. Nem teljesítés esetén privilégiumok visszaállítására törekvő saját harcukat veszélyeztették volna. Normális körülmények között porciójuk után 19 katona és 18 ló állítására voltak kötelezve. 1743-ban a katonaállítás költségei 1074 Ft-ot emésztettek fel. A katonaság elszállásolási költségei, a robotszolgálat és szekeres szolgálat, valamint az állandó katonai beszállásolás roppant megnehezítette a község életének anyagi fejlődését. A községen átvonuló katonaságnak nemcsak szállást kellett biztosítaniok, hanem élelmezésükről is nekik kellett gondoskodniuk, melynek zavartalan biztosítása érdekében a községet főző- és szálláspalétákra osztották, hogy váltakozva tehessenek eleget. Gyalog és szekeres robot végzésénél tetemes kárt szenvedtek lovaik leromlásával, vagy pusztulásával és a termelő munkából való kiesésükkel. Nem számított a kivételes esetek közé, amikor szekereikkel többszáz kilométernyi utat kellett tenniük. Madarasi szekerek Belgrád alatt is jártak katonai robotban. Sószállításban sem volt hiány és a különféle forspontok, fuvarozások, vármegyei szállítások is gyakoriak voltak.

7 A földesúri és állami terhek ellen lázadó madárasiak jogi tiltakozása 1728-ban helyi jellegű felkeléssé nőtt, mely az ország antifeudalista mozgolódások egyik említésre méltó részének tekinthető és jelentős szerepet játszott a nagykunsági paraszti polgárosodás megkezdődésében. 1728-ban ugyanis, Gál Mihály kapitánysága alatt Madaras lakossága közös erővel szembehelyezkedett a Pesti Rokkantak Kórháza földesúri hatalmával és az államhatalom képviselőivel. A Pesti Kórház harmincados házára feltűzött, Habsburg uralomra emlékeztető kétfejű sasos címert és zászlót lerombolták, sőt határukból is kiszállították.

8 A felkelést elfojtották, de belőle nyilvánvaló 4 <m