Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

Gazdálkodásuk üteme igen elmaradott volt. Szántóterületüket két mezőre osztották, felváltva használták vetésnek, vagy parlagnak. Rablógazdálkodásról nem tudunk. 1715-ben már kétnyomásos gazdálkodást folytattak. Termelőeszközeik is elmaradottak voltak. A szántást faekével végezték és gally borona val egyengették. Aratáshoz kaszát használtak, a gabonát lóval nyomtatták és szárazmalomban őrölték, melyet szintén lóerővel hajtottak. Terméseredményük szűkös volt. 1713—1715-ben hatszoros, 1720-ban ötszörös volt a terméshozam. Az arató és cséplőrész a termés Vs-e volt. Az első évtizedben gazdaságilag jó körülmények között éltek. 1711—1720-ig semmi beszolgáltatást nem teljesítettek. Egyszerűen nem vették tudomásul a Német Lovagrend hűbéruraságát. Folytatták XVII. századbeli faluközösségi életüket. Közös volt a szántó, rét, legelő és halászó területük. 1720-ban az ellenőrző bírósági kiküldöttekkel a jobbágyi terhek beszolgáltatására kénytelenek voltak megegyezni. Abban állapodtak meg, hogy visszamenőleg mentesülnek a terhek alól, de 1720. évre 1005 köböl vetés után a szolgáltatást vállalniuk kell. Az állattenyésztés gazdag és bőséges legelőkön folyhatott. Állatállományuk számában ez észlelhető. Majdnem minden családra jutott 1 ló és minden családnak volt 1—1 juha, borja, vagy tinója, majdnem 2 tehene és közel 3 ökre és 3 disznója. Településük harmadik esztendejének összeírása szerint a faluban 123 ökör, 128 sertés, 78 tehén, 58 borjú, tinó, 28 ló, 50 juh volt. A lakosság vagyoni és társadalmi helyzete a 6 szolga leszámításával szinte azonosnak mondható. Közöttük nagyobb fokú differenciálódást a faluközösség nem engedett meg. Némi eltérést az állatállomány nagyságának megoszlása mutatott, mely a szántóterület nagyságával egyenes arányban állott. E kezdeti szintű tagozódás alapját képezi a későbbi differenciálódásuknak és a paraszti polgárosodásnak, mely a Nagykunságon rohamosan következett be 1736 illetve 1745 után, azaz a redempció végrehajtásakor. Igen fontos hát, hogy ez alapot megvizsgáljuk. 1713—1720 között kezdődő vagyoni tagozódásuk a következő számadatokban szemlélhető:. 1713 Vagyoni alap Családszám % megoszlás 2 ökrön aluli vagy ökör nélküliek 11 24,4 2 ökrös 15 33,4 4 ökrös 16 35,6 6—8 ökrös 3 6,6 Összesen "~45~ " 100,0 46