Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

rülő nagykunsági falvakat. A hagyomány úgy tudja, hogy a menekülőktől értesültek a tatárok jöveteléről a madarasiak. Az aszszonyok alig fogtak hozzá a menekülési kenyér sütéshez, már meglepték őket a tatárok, és a sütetlen kenyereket teknőstől vitték a Tisza ingoványai közé s a partoldalba vájt mélyedésekben sötötték ki.

48 Egy XVII. századvégi határperiratból teljes bizonyossággal megállapítható a pusztítás időpontja. A nádudvari földesúrral szemben néhány megmaradt madarasi és karcagi lakos az ősi határt védelmezte 1698-ban. A törvényszék előtt elmondották, „hogy a háborús időkben, kiváltképpen a tavalyi esztendőben az tatárok által való elraboltatásokban minden levelek elvesztek az ellenség miatt, eleven bizonyságok is volna elegendő, de a szegénység miatt nem állíthatták, ezért ők is a Tek. Törvényszék előtt alázatosan instálnak, rövidség ne légyen."

49 A madarasiak közül kevesen maradtak otthon. Nagyobb részük vándorbotot fogott s bujdosásra indult és a szegénylegények keserves kenyerére tért át, csak a bátrabbak építettek újra hajlékot. A lakosság zöme 1711 után települt. Egykorú feljegyzés a református egyház legrégibb jegyzőkönyvében a török korszak lezárásának jellemzésére megemlíti, hogy 1698—1710 esztendőkben „a Tatároktul, Rátzoktul és Kóbor Kurutzoktul való félelemnek miatta Széjjel oszolván, utollyára Rakomazra mentek lakni, onnan ismét visszajöttek."

50 Pentz Jakab egri prefektus szintén beszámolt a pusztulás nagyságáról, amikor a nagykunsági községeket 1699-ben összeírta. Csak Karcagon és Madarason talált embereket, másfelé mindenütt elpusztult falvakat látott. Szomorú korszak, megdöbbentő lezárulása ez. Madaras környékét benőtte a sás és a nád, felverte a gyékény, a gyom. Mocsarak árasztották bűzös levegőjüket s üszkös romok suttogva beszéltek az erre járó vándornak, hogy valaha itt fejlődésnek indult falvak házai, templomai fehérlettek, 1699-ben Pentz Jakab azt írta róla, hogy a szabadon folyó Tiszától körülvett vidék, hajózásra alkalmas, a Tisza öntés területe viszont nagy kiterjedésű mocsárral és nádassal van tarkítva.

51 A török hódítás szomorú története rányomta bélyegét a Nagykunság és benne Madaras és környéke lakosságának gazdasági életére is. A mezőgazdaság fejlődése megakadt. Termelőeszközeik kezdetlegesek voltak, a háborús időszakokban elpusztultak. Gabona termelésük alig haladta meg a három-négyszeres terméshozamot. Voltak ugyan jó termőerejű földjeik Nagymezőn, Fábiánkán, a Szigetben s 1638 után a Kápolnási részeken, de a kétnyomásos gazdálkodás, a trágyázás hiánya és a megművelés kezdetlegessége a török idők előtt híres gabonatermelésüket visszafejlesztette. A visszafejlődést segítette a lakosság fluktuációja és a földek elgazdátlanodása és az újra 32