Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

fel, Kápolnás mintegy félszázadig lakatlan maradt, csak 1633. után települtek újra lakói. Egyedül Madarason maradt meg a települési kontinuitás. Bár a falut felégették, de a megmenekült családok rövidesen visszatértek. 1602-ben Madaras falu a túri református egyházmegye nyilvántartásában, mint református falu szerepel.

35 A reformáció nagyban segítette e vidék lakóinak fennmaradását és szívós élniakarását. Prédikátoraik a néppel együtt küzdöttek fennmaradásukért.

36 2. A török uralom, évszázada (1596—1697) A török uralom első időszaka az 1596. évi hadjárat és Eger vár elestével, a vidék roppant pusztulásával zárult. A lakosok egy része elmenekült királyi területekre, vagy a természeti védettségnek örvendő Madarasra húzódott s itt kezdett új életet. 1596—1599 közötti időben hullámzó harcok alatt a mocsaras, lápos ingoványok jó védelmet nyújtottak. Az 1600-as évek elején a harcok zöme Buda és Pest körül folyt s Hasszán nagyvezér 1602-ben Szolnok érintésével vezetett hadjárata is elkerülte a Nagykunságot. A környező falu lakói Madarast ülték meg. Aránylag rövid idő alatt kiheverték a pusztító hadjáratot. 1600—1602 körül újratelepültek, Bethlen Gábortól 1629-ben privilégiumot kaptak s 1630-ra már templomot építettek. 1631-ben Szegedi Jánost küldte ki hozzájuk prédikátornak a debreceni egyházkerület, utódja 1633-ban Tatai István volt.

37 Kápolnás falu is ez időben települt újra. A többi nagykunsági helységek közül Pohamara, Csorba, Marjalaka, Kisújszállás, Kolbaz, Karcag. Asszonyszállás és Ködszállás ad magáról életjelt. 1629-ben a környező 11 nagykunsági pusztát 300 Ft-ért bérbevették. 1642-től kezdődően írott panaszos levelekből kiderült, hogy a 30 éves háború utolsó évtizedében a magukra maradt végvári vitézek gyakran lerohantak az Alföldre és a falvakat végig rabolták. A nádorhoz és a Felső-Magyarországi főkapitányhoz fordultak segítségért, oltalom-levelet ugyan kaptak, de nem sokat ért.

38 Kénytelenek voltak önvédelemre berendezkedni.

39 1646-ban a karcagiak kérésére a pozsonyi országgyűlés újabb védlevelet bocsátott ki a nagykunságiak számára és meghagyta, „hogyha valaki az elmúlt háborús időkben az nagykunságbeliek közül hazájából kibujdosott, minden kár és háborgatás nélkül visszamehessen az előbbi lakhelyére, régi szabadságaikban pedig senki ne háborgassa."

40 E privilégium eredményeként 15 község települt vissza. 1655-ben folytatódnak e vidék panaszos levelei, főleg a városbeli zsoldosok ellen. Wesselényi Ferenc n