Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

György napkor csak 2 Ft 10 dénár, Jakab napkor 1 Ft 5 dénár, Mihály napkor 2 Ft 10 dénár volt. A. téli robotpénz is kevesebbre 2 Ft 10 dénárra, királyi dikaj.uk pedig csupán 5 Ft-ra rúgott. Természetbeni járulékuk 14 akó búza, 14 akó árpa, 7 pint vaj, 7 pint túró és sajt megközelítette a madarasiak beszolgáltatását. Ellenben náluk a szolnoki bégnek járó 500 kila búza, 700 kila árpa és 34 pint vaj, valamint az ott lakó vajdának 34 ház után járó 34 kila árpa, 17 pint vaj és 1 birka szolgáltatás súlyos gondot jelentett. A fábiankaiak 82.5 Ft császári adójuk 90 pint vajjal és 51 Ft szablyapénzzel szintén többet tett ki, mint a madarasiaké. Kápolnás falu adó terhei is nehezek voltak. A lakosok száma itt fogyatkozott meg leghamarabb s így aránytalanul növekedett a megállapított szolgáltatás. Szent György napra fizetési kötelezettsége 10 Ft. Jakab napra 5 Ft, Mihály napra 10 Ft. A téli robotpénz 10 Ft, a királyi dika 24 Ft. Természetben 20 akó búza, 20 akó árpa, 10 pint vaj, 10 pint sajt és túró volt a beszolgáltatás. Ehhez jött Musztafa török császári csausznak porta utáni adó

28 335 Ft, császári adó 39 Ft, és 39 pint vaj. A bizonytalan körülmények között élő nép számára elviselhetetlen volt a sok teher. A földbérlet, a földadó, a különféle tizedek, a török kincstári és török hűbérúri szolgáltatások, a tegzespénz helyett szedett török szablyapénz fizetése és a fejadó előkészítette a falvak anyagi romlását. Legnagyobb terhet a fejadó jelentett, melyet minden családfő után szigorúan megkövetelt a török. Portaadónak, kapuadónak vagy harácsnak is nevezték. Madaras a harácsot Baly agának pénzben fizette, Fábiánka természetben szolgáltatta Mahmud szolnoki bégnek. Kápolnás falu Musztafa császári csausznak szintén pénzben adta. Egyedül Fábiánkának volt különadója a körzetbe kiküldött vajda számára a 34 kila árpa, 17 pint vaj és a birka adóval. Talán még ezt adták meg legszívesebben a lakosok, mert a vajda jelenléte védelmet jelentett számukra. A templomok használatáért mecsetpénz járt. Állítólag ilyen mecsetpénz nyugtákat találtak a múlt század végén a madarasi levéltárban.

29 A török tisztek részéről rablógazdálkodás folyt s igyekeztek minden anyagi hasznot a maguk számára biztosítani. így a falvak élete gazdaságilag megbénult, mert kevéske terményüket a beszolgáltatások megemésztették és a különféle adomanyozgatási kötelezettségek újra meg újra megterhelték. Kevés volt erre a megmunkálható földterület és sok volt a sás, nád, káka, gyékény, a rétség, a Tisza árterületének ingoványaiban. Kevéske gabonájukat földbe ásott vermekben tárolták, rejtegették.

30 Az anyagi romlásuk megakadályozása végett többféle módszerhez folyamodtak. Amíg Eger vára magyar kézen: volt, némi remény 27