Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

A szállások elnéptelenedtek és nem tudták sikeresen felvenni a harcot a nagybirtokosok és a középnemesek lendületes birtokfoglalásával szemben. A földesúri birtokokról menekült jobbágyok is élezték az ellentéteket a kunok és a környező földesurak között, akik arra törekedtek, hogy a kunokat, odaszökött jobbágyaikkal együtt örökös jobbágysorba taszítsák. A Nagykunság falvai azonban szívós harcba lendültek ellenük jogaik védelmében. Asszonyszállás, Karcagúj szállás Hortobágy folyó halász területéért küzdött a nagyváradi püspökkel. Hegyes kun népe Tomaj, Gyenda és Bánfalva faluk birtokosával Lossonczy Zsigmonddal mérte össze erejét. Karcag és Madaras pedig a nádudvari nemesekkel: Maghy György és Pál, Parlagi Miklós, a Derzsy testvérek és Thopa Antal nemesekkel vette fel a harcot.

12 Harcaik középpontjában legelőik megvédelmezése állott. A földesurak elleni harc egybeesett az ország számos más helyén a 15—16. századfordulón megindult antifeudális mozgalmakkal. Bár küzdelmük" lényegileg különbözött a parasztság harcától, azt mégis nagy mértékben segítette, mert a földesurak erejét lekötötte. A job, bágyság a Nagykunsággal határos területeken a feudális kizsákmányolás megdöntésére tört, a nagykun falvak pedig kiváltságaik biztosítását kívánták megmenteni és földjeiket védelmezni. Védekező harcuk három irányú volt. Az államhatalom részéről kun privilégiumaikat kívánták megerősíteni, amit a meggyengült központi hatalom csak papíron tudott megadni. A királyi tisztek zsarolásaitól is szerettek volna megszabadulni és azok földbirtokosi hatalomra való törését megakadályozni. Végül a környező földesurak kunsági területek felé való terjeszkedését kívánták megállítani. A háborúk alatt megfogyatkozott a férfi munkaerő is, melynek következtében kéve- sebb földterületet tudtak megmunkálni és gazdasági válságba sodródtak. 1490. és 1514. évek között a nagykunsági kunok, köztük a madarasiak életkörülményei nehezedésével egyidejűleg a huszitizmus is terjedt köztük. Az 1430-as években a Tiszántúlon virágzott huszita mozgalom annak idején a Kunságra eljutott, de még nem sikerült tért hódítania. A jobbágysorba jutott kenderesi kunok között volt legeredményesebb.

13 Ulászló politikai hatalmának csökkenése, a gazdasági erejük biztonságának ingadozása, legelőik csökkenése és a vele járó aggasztó helyzet a Nagykunságot a huszitizmus népi mozgalmának elfogadására, eszméivel való szimpátiára buzdította. A Kunságra húzódott szökött jobbágyok révén terjedt el a mozgalom és a refor- & mációnak előkészítőjévé vált, melyet a XVI. század közepére az egész Nagykunság elfogadott.

14 A nagykunságiak helyzetük javulását az 1514. évi nagy paraszt22