Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

Az országos eseményekkel egyidejűleg Kunmadarason is erősödött a szegény néposztály forradalmi hangulata és szembehelyezkedett a Nemzeti Tanáccsal. A Kommunista Pártot támogatta és a baloldali szocialistákat. Az országos viszonylatban létrejött pártegyesülést a kunmadarasiak megelőzték. A Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülése idején Kunmadarason már működött a Munkás Szövetség, mely szemben állt a helyi nemzeti tanáccsal, hangoztatta a földosztást és az üzletek államosítását. 1919. március 21-én kikiáltották Budapesten a Tanácsköztársaságot. Kunmadaras dolgozó lakossága örömmel üdvözölte a fordulatot. A szövetségre lépett népi erők, a forradalmi szocialisták vezetésével megalakították az 50 tagú „Munkás, katona és földmíves tanácsot", mely áprilistól kezdve a Tanácsköztársaság végrehajtó-szervévé lett. A helyi tanács élén a direktórium állt. A direktórium elnökévé Sáska Sándor ácssegédet választották, aki a baloldali szocialisták harcos vezetője volt. A direktórium tagjai: Sajó József cipész, Géresi Sándor földmíves, U. Nagy Bálint földmíves és Molnár Imre földmíves lett. Pénzügyi biztosnak Sz. Nagy Sámuel jogászt, termelési biztosnak pedig Gál Imre napszámost tették meg. Madarász Bálintot kihagyták a direktóriumból, talán azért, mert ő katonai szolgálatra vonult be, Annyit tudunk róla, hogy a Tanácsköztársaság védelmében a pesti harcokban résztvett. A direktórium és az 50 tagú tanács Kunmadarason nem tudta teljes mértékben átvenni a hatalmat, mert a tanácsba került reakciós elemek eredményesen hátráltatták a forradalmi célkitűzések végrehajtását és a Tanácsköztársaság kormányának rendeleteit. 1919. április elején, az országos választások után a Tanácsköztársaság rendeleteit tárgyalta a tanács és a direktórium. Az ipari üzemek és egyéb tőkés tulajdonok államosításáról, a 100 holdon felüli birtokok köztulajdonba kerüléséről és a szocialista tervgazdálkodás alapjainak lerakásáról szóló rendeletekben, intézkedésekben állást is foglalt, de közmegegyezés nem jött létre és végrehajtására nem került sor. Háromféle álláspont ütközött a tanácskozáson. A direktórium a Tanácsköztársaság rendeletének végrehajtása mellett foglalt állást, s a szövetkezeti gazdálkodást szorgalmazta, a reakciós elemek halogatták a tényleges cselekvést, az agrárproletár réteg viszont a földosztás érdekében szállt síkra. A nézeteket Összeegyeztetve a birtokrendező bizottság megszervezetésével előkészületeket tettek a földosztásra. Az elégedetlenkedők kielégítésére a vásártér egy részének, veteményes kert céljára történő kiosztását végezték el. A szövetkezeti gazdálkodás felé nem tettek lépéseket. A tőkés tulajdon megszűntetését célozták az üzletek államosításának elkezdésével. Az üzletek leltározásáig jutottak el, 148