Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

1878—1905 közötti időben folyamatosan az apró birtokok lassú felszámolása folyt. 1905-re 298 kis paraszti parcella megszűnt, tulajdonosa vagyontalanná vált. A szegény parasztok tönkremenetele által a 100 kat. holdon felüliek birtokai növekedtek meg. Ugyanezen idő alatt a 100 holdon felüliek száma háromszorosra emelkedett. Ezeknek a módosabb gazdáknak a birtoka szerteszét feküdt a határban, mert apró vásárlásokból tevődött össze. A jogorvoslásnak szánt tagosítás alkalmával földjeiket egy tagban kaphatták meg. A legkomolyabb előnyt azonban mégsem ebben harcolták ki maguknak. A gazdasági hasznot a szegény parasztok követeléseinek kijátszása révén szerezték meg. A földet osztályozták s a régi redemptusi kulcsot becsölekre változtatták át, mellyel a törpebirtokosokat megtévesztették, majd aranykorona osztályozást hajtottak végre, melynek bonyolultságában az egyszerű emberek nem ismerték ki magukat. A szegény parasztság a jobb és a közelebb fekvő földeket követelte, ezért a közeli jobb földeket igen magas aranykorona értékre számították, s így aki ezeket a birtokokat kapta, annak birtokterülete lecsökkent. Viszont a távol fekvő földek aranykorona értéke a minimumra szállt az osztályozásnál, s aki ebből kapott, annak birtoka megnövekedett. A törpebirtokosok kénytelenek voltak a közeli szántókat, réteket igényelni, mert termelési technikájukkal csak ezeken tudtak eredményre számítani. Birtoktesteik nagysága ezáltal igen megcsappant. A nagybirtokosok tulajdonában korszerűbb felszerelés volt, a határ távoli részeit vállalták és ezáltal jelentős földbirtokokhoz jutottak. A tagosítás komoly előnyt jelentett számukra abban az értelemben is, hogy az adókivetés kulcsa az aranykorona jövedelem lett. A magas arany korona alapot nyert törpebirtokosok különféle adói magasra szökkentek, a módosabbak kisebb aranykoronájú földjeinek adója viszont lecsökkent. A szegény parasztság gazdasági válsága ezáltal még inkább fokozódott. A 20—50 kat. holdon felüli parasztok megerősödtek, a 20 kat, holdon aluliak pedig meggyengültek. Közvetlen a tagosítás befejezése után a 100 holdon felüli 9 birtokosnak 2589 kat. hold 160 n.-öl, a 14 50 holdon felüli birtokosnak 876 kat. hold 1537 n.-öl területű földbirtoka lett. Az összes birtokosokhoz képest a 100 holdon felüliek aránya 0,5%, az összes földterületnek 10%-a tulajdonukba került. Az öt holdon aluli szegényparasztok 57.5%-át alkották a birtokosoknak, de a földterületnek csak 12—13 %-a volt birtokukban. 100 holdon felülieknél egy családra átlagosan 287 kat. hold jutott, 5 kat. holdon aluliaknak családonként átlagosan 4 kat, holdjuk volt. Az 1906-os tagosítás végeredményben a vezető társadalmi osztály földszerzési praktikájává vált.

3 A kunmadaras! helyzet még így is sokkal kedvezőbben alakult az országosnál, hisz 142