Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

termelési eredményeik elégtelensége miatt. Az 1706. évi állapotokhoz képest 1900-ban a vagyontalanok száma igen kedvezőtlenül alakult. 1796-ban a nincstelenek a lakosság 36,6%-át alkották, 1900-ban már 64,7%-át Legszomorúbb helyzet a mezőgazdaságban állott elő. A mezőgazdaságból élők osztálybeli aránytalanságára rávilágítanak az alábbi adatok : 1900-ban Vagyontalan mezőgazd. munkás, cseléd 1174 (44,9%) Kisbirtokos, napsz., részes fm. 688 (26,3%) 100 kat. holdon aluli birtokos, majoros 729 (27,9%) 100 kat. holdon felüli birtokos osztály 24 ( 0,9%) 2615 ( 100%) Ha a kisbirtokosok, napszámosok, részes földmívesek és segítő családtagjaikat, tehát a szegény paraszti réteget a nincstelenekhez számítjuk, akkor együttesen 1862 létszámmal az összes mezőgazdasági keresők 71,2%-át tették ki. Nem sokkal volt jobb helyzet az iparban sem: 1900-ban Segédszemélyzet, munkás, tanonc 216 (45,9%) Vándor iparos, házi iparos 4 ( 0,8%) Önálló iparos 251 (53,3%) Összesen: 471 ( 100%) A mezőgazdaságból és iparból élők összes eltartó ttainak száma 4083 volt. A munkások közül csak 465-nek volt saját háza. A többiek béreit lakásban, vagy szolgálati lakásban laktak, a mezőgazdasági cselédek túlnyomó része pedig istállóban.

1 A mezőgazdasági termelés válságával együtt járt a kereseti lehetőségek csökkenése. A munkabérek, napszámok nem emelkedtek. A munkaalkalmak viszont megfogyatkoztak a munkaerő kínálkozása miatt. Ebben az időben a kunmadarasiak az országos munkásságnál előnyösebb helyzetben voltak a Karcag-Tiszafüred közötti vasútépítés miatt, mely munkalehetőséget biztosított és átsegítette őket a mezőgazdasági válságon. A kommenciók, cselédbérek szintén nem mutattak változást. A kiskorú cselédek helyzete súlyos volt a XX. század elején is Madarason. A ,,Deres törvény" 1907 előtt már gyakorlatban volt. 18 éves korig álltak a gazda, fegyelmezése alatt. Az elsze139