Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

kulását, tehát reakciós intézkedés volt. Kunmadarason ellenben, ahol az ipar igen alacsony színvonalon állott, fejlődést jelentett. 1813. április 6-án kezdték meg a mesterek a céh alakítási kísérletet. A mesterek száma lehetővé tette, hogy két céhet alkossanak: .,A puha munkájúak céhébe" tömörültek a csizmadiák, szűcsök, szíjgyártók, szabók, tímárok és takácsok. Az ácsok, kovácsok, molnárok, kerékgyártók, asztalosok és lakatosok pedig a „kemény munkájúak céhét" hozták létre. Privilégiumukat 612 Ft 42 krajcárért kapták meg céhenként. A század első felében fokozatos fejlődést tapasztalhatunk életükben. 1823—1848-ig egymástól független 6 különálló céhre osztódtak. 1848-ig voltak e céhek életképesek. A század második felében a hanyatlás korszaka következett be. Az 1851. évi ideiglenes ipari utasítással a helytartó tanács iparengedélyezési rendszert léptetett életbe, mely a községben 1855-ben éreztette hatását, amikor is az addig különálló céhek újra egyesültek. 1859. évi császári nyiltparanccsal, némi rendeződés céh ügyben is történt, de a régi, feudális keretekben működő céh jogok soha nem tértek vissza, attól függetlenül, hogy 1861-ben mind a hat céh újra visszaállította önállóságát. Az önmentő kísérlet nem sok eredményt hozott, mert az 1872. évi VIII. te. rendelkezése alapján véglegesen megszűnt a magyarországi céhrendszer. Kunmadarason 1872. július havában oszlottak feí a céhek, hogy megkezdjék ipartársulati egyesülésüket. A század második felében már csak a csizmadia céhnek volt gazdasági létalapja. Az 1872. évi törvény után ők alakítottak először ipartársulatot, 1874. március 26-án ,,Nagykunmadarasi és szomszédvidéki Csizmadia Ipartársulat" néven. A többi iparosok a gazdákkal léptek érdekszövetségre s az 1875. évi XXXVII. te. értelmében 1887. május 1-én megalkották a „Nagykunmadarasi Gazdák és Iparosok Általános Hitelszövetkezetét" 203 taggal, 572 részvénnyel. Ezek a szövetkezetek képezték az átmenetet az ipartestületi életbe. A céhes ipar kunmadarasi állapota csak az ipari élet szintbeli emelkedésének és statisztikai növekedésének vált előnyére, de gátja volt a kereskedelemnek és a gyáriparnak. A céhek védelemközösséget alkottak a kereskedelem által közvetített iparcikkek behozatala ellen. A tanács támogatását is sikerült kiharcolniuk a kereskedőkkel szemben: „Boltbeli kereskedők el fognak tiltatni, az jelentők mesterségjekbeli portékák árulásaiktól, midőn azt lehetőnek tapasztalni fogja a Tanács." Ezért nem fejlődhetett a század első felében a kereskedelem. A céhek gátolták a kontárok munkáját. A kontárok a szegényebb osztályból kerültek ki, olcsóbban dolgoztak és a lakosság kedvelte őket. Többen közülök mesterséget nem kapott legények voltak. E vonatkozásban nem sikerült teljes mértékben meg128