Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

szabad művelést és trágyázás által igyekeztek a terméshozam emelésére. Az összes földterületükön még szabadon nem termelhettek a feudális megkötözöttség és a nyomásrendszer miatt. Az országos reformmozgalmi tárgyalások idején érett meg a helyzet Kunmadarason arra, hogy véglegesen áttérjenek a szabad gazdálkodásra. 1838-ban a szabad, egyéni gazdálkodás érdekében hajtották végre a földek tagosítását s a négy nyomásos gazdálkodás helyett „a földnek szabad mívelését" „az okosabb művelés által termékenyebbé" tételét kezdték meg. Ez az esztendő a gazda réteg szempontjából fordulatot jelentett, mert tagosított földjükön „újabb gazdálkodási rendszert" léptethetett életébe, mely a nemzeti ipart éleszti, a kereskedelemre nézve hasznos, az állattenyésztést elősegíti és az egyéni hasznot emeli. Illésy János nagykun kapitány támogatta ezt a törekvést s igen jó eredménye lett a mezőgazdaság fejlődése szempontjából, mert megkezdték az ipari növények termelését: főleg a repcét és cukorrépát, s az állattartás érdekében lóherét, takarmányrépát és a hagyományos gabonaféléken túl még számtalan más hasznos növényt. Kunmadaras malomipara, olajütő ipara ebben az időben indult rohamos fejlődésnek. Előnyös helyzetbe a nagyobb földdel rendelkezők kerültek. A szegény paraszt e hasznot hajtó termelésre nem vállalkozott, mert csekély földje kenyérgabona és kukorica termesztésre, esetleg zab és árpa termelésre volt elegendő. Jövedelmét így nem tudta növelni. Ráadásul megkötözte a múltbeli, hagyományos termelési, módszer. Két tagban kért földjére kevesebb munkaerőt fordíthatott a földek távolsága miatt, s így termelési kapacitása megcsappant. A korszerű gazdasági rendszerrel a termelés technikája is fejlődött. Áttértek a gyorsabb munkájú lovak használatára. 1816-ban 10 családra átlag 21 db ló esett, Az átlagot tekintve minden családnak 1 pár lova volt. A termelés érdekét szolgálta a dűlő utak rendezése is. 1838-ban a tagosítás! tárgyalás egyik fontos témája volt a felesleges dűlők megszüntetésének kimondásán túl a szántóföldek megközelíthetésének minél jobb kiépítése széles és rendezett dűlőutak által.