Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

béres évi bére. A szolgálók bére 3—6 Ft között mozgott, melyhez ruhapénz jött. A községi kocsisok 27,38 Ft, a vachterek 25 Ft évi bért kerestek, valamint öltözetet és 32—32 véka búzát kaptak. 1786-ban rendezték el újra a szolgák, béresek fizetését. Első osztályúak, azaz 20—30 évesek 22,15 Ft, másod osztályúak, azaz 17—19 évesek 18,12 Ft, harmadosztályúak, azaz 15—16 évesek vagy azon aluliak 5,30 bérért szolgáltak egy esztendőn keresztül a koszton és ruházaton kívül. 1824-ben ismételt javításra kényszerült a tanács a béreket illetően, mert a pénz romlásával súlyos helyzet állott elő a munkások között, és nem lehetett kitérni a javítás elől. Első klasszisban levők bére 25 Ft, 1 köböl búza vetés, 2 pár csizma, 1 bocskor, második osztályban 20 Ft készpénz, 1 köböl vetés, 2 pár csizma, 1 pár bocskor, a harmadik klasszisban levők 1 évre 15 Ft-ot 2 véka vetést, 2 pár csizmát, 1 pár bocskort kaptak. Nem volt maradandó ez a rendezés sem, már 1829-ben újra szükségessé vált az emelés. A jobb munkaerők bérét emelték azzal, hogy részükre 1—2 marha teleltetését, istállózását vállalták a gazdák, a gyengébb munkaerő fizetését lejjebb szállították. Harmadik osztályban csak 12 Ft lett az évi készpénz járandóság a vetésen és lábbelin kívül. A XIX. század közepén a bérek a megszaporodott munkaerő miatt, a gazda kénye kedve szerint változtak. A tanácsi határozatoknál többet sehol nem fizettek. A szabadságharcot követő esztendőben tapasztalhatunk némi béremelkedést, addig csökkenő tendenciájú a bérezés. A szabadságharc előtt Csatári Sándor egy évi bére 16 Ft, 1 új bunda, 1 derékra való, 2 pár új csizma, 1 pár bocskor, 1 malac, 1 boka sin. Nagy Imre szolgabére 12 Ft, 2 pár csizma, 1 pár bocskor, 2 pár fejir ruha, 1 szűr, 1 ködmön és 6 véka búza. 1850-ben Fazekas Bálint bére 35 Ft, 2 pár új csizma, 1 pár bakancs és 1 drb hat hetes malac. A szolgálók a megfelelő időszakban 4—5 Ft-al kevesebbet kaptak klasszisuknak megfelelően. Ha a szabadságharc előtti időt vesszük számításba és mérlegeljük a különböző korok fizetésrendezését, aligha kapunk átlagosan 15—16 Ft évi bérnél nagyobb összeget. A korabeli árakhoz viszonyítva ez azt jelenti, hogy egy béres, vagy cseléd évi béréből 1 nadrágot, 1 ködmönt, 1 fehér ruhát, azaz inget gatyát, 1 pár csizmát, 1 süveget, 2 inget és 20 itce bort vásárolhatott. Termelő eszközhöz, földhöz soha nem juthatott. (Nadrág 1,26, ködmön 2,50, fehér ruha 2,04, csizma 2 Ft, süveg 68 kr. ing 1 Ft, 10 itce bor 1,50 Ft volt a századfordulón.) A tisztviselők, mesteremberek, prédikátorok, tanítók földbirtok vételre is tudtak keresni. Átlagos keresetük a koszton kívül 150—200 Ft-ra tehető, melyből tehénre, lóra szántóföldre, szöllőföldre telt. Tehenet, lovat 10—15 Ft-ért tudtak venni, 10 sor szöllő ára 20 Ft, 1 Ft-os föld ára kb. 50 104