Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)
„érdes" része, a külváros. Gyéren lakott terület. Legelő, gyep, helyenként vizenyős terep. A város vámőrháza és vámsorompója, a mai bútorgyár déli határánál, volt, a Tószegre vezető országút mellett. A régi vámház ma a bútorgyár portás-épülete. A múlt század végén egyszer csak munkások jelentek meg, és gyors ütemben építkezni kezdtek a mai üzem Tisza-part felőli részén. Az eddig élettelen terület lassan élettel telt meg. Magas kémény nyúlt az ég felé. Épületek emelkedtek ki a földből: gáterház, kazánház, irodák, lakóházak. Ez a létesítmény egy gőzfűrész telep volt. Az akkori szolnoki munkások nyelvén: a ,,Nagygőzfűrész". Hamarosan megindult a munka. A város proletárjai közül többen kaptak itt kenyérkereseti lehetőséget. Hável Ignác bácsi, a nagygőzfűrész egykori szerszámlakatosa így számol be az üzem akkori munkájáról: ,,Az üzemben a Kárpátoktól úsztatott fenyőfát dolgozták fel. A tutajok a Tisza-part mellé sorakoztak. Onnan a hosszú szálfákat, amelyeknek egyik végét egy kétkerekű vontatóra erősítették, lovakkal vagy ökrökkel vontatták fel a telepre." Később 1907—1908 tájékán keskenyvágányú kisvasutat szereltek fel és ezen történt a szállítás. „A fa feldolgozása igen kezdetleges eszközökkel történt — folytatja Hável bácsi —, mert csak régi, elavult szerszámok voltak. A favázas gátereket fogaskerekek segítségével hajtotta az egyszerű szerkezetű gőzgép. Volt is vele elég dolgom. Furton-furt javítgatni kellett. És bizony, amikor dolgozott is, nagyon kicsi volt a teljesítménye. Egy példa erre: Egy négyméteres farönk hosszirányban való elfűrészelése 15—20 percig is eltartott. Az első időkben egy gater (keretfűrész) napi teljesítménye 17—18 köbméter fa feldolgozása volt. Csak később, az első világháború után kaptunk újabb gatereket. Ezek napi teljesítménye ,már' a 21—22 köbmétert is elérte" A munkabérek, kereseti lehetőségek között nagy volt a különbség : ,,Az akkori időben még általában napszámban dolgoztak az emberek. Teljesítménybért csak az ún. ,daraboló gazdák' kaptak, akik aztán a legtöbb munkát napszámban végeztették el másokkal, sokszor 12—14 éves gyerekekkel. A napszám három kategória szerint volt megállapítva: 80—100 és 120 fillér. (A gyerekek 30—40 fillért kaptak.)" 7