Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)

Aztán egy ideig ismét csend lett. Végül úgy látszott, rendeződnek a dolgok. Az 1950. év közepén megjelentek az üzemben az időközben Budapesten megalakult Bútoripari Egyesülés megbízottjai. Az államosított üzemeket és intézményt birtokba vették. Leltároztak, tervezgettek, majd nem sok idő múlva visszamentek Budapestre. Aztán nőtt a gaz az udvarokon, vastagodott a porréteg az épületek falán. Végre, 1950. december 1-én megállt egy személyautó az üzem kapuja előtt, abból aktatáskás férfiak szálltak ki. Másnap teherautó érkezett, erről munkások ugrottak le. Hideg volt. A kép, ami fogadta őket, vigasztalan volt. Kopár termek, műhelyek. A gépek hiányoztak. Mindössze négy gép szomorkodott elhagyatva az egyik csarnokban. Régi, kimustrálásra érett állapotban. Ebből a kezdésből fejlődött ki a mai Tisza Bútorgyár, 10