Dorogi Márton: A kunsági kisbunda – A Damjanich János Múzeum közleményei 8-9. (1962)

san bevagdalt irhadísz futott körül. Valószínűleg ennek a háromsoros irházásnak a csökevényei ezek a keskeny folyódíszek. A hálózás és csengősor (II. tábla 10—11 sor; III., IV. és XI. tábla) pedig a ritkán még a legutóbbi időben is előforduló fonalból kötött rojtot utánozza, illetve helyettesíti. A kisbunda díszítését felül a vállkoszorú virág zárja be, amely keretezően hat. Erre szintén bőven találunk példát a magyar hímzőművészetben. A toroczkói hímzéseket, sok írásos mintát, a buzsáki hímzést, a keresztszemes minták nagy részét alul-felül záródísz szegi. Ezzel tart rokonságot a kunsági kisbundák alj- és vállkoszorú virága is. Az oldalrészek összetoldását az elej- és hátbőrrel az állításvirágok takarják. Ugyancsak állításvirághcz hasonló, függőleges sordíszek választják el a bokorvirágokat egymástól. Azt is megállapíthatjuk, ha a régi és legegyszerűbb kisbundákat vizsgáljuk, hogy a díszítés először ezek mellett a toldások mellett keletkeztek. Ha semmi más dísz nincs a kisbundán, ezek az állításvirágok akkor is megvannak. Ezek a toldások hajdan irhával voltak takarva, melyet aztán felváltott a most már funkció nélküli hímzett dísz. A kisbunda ezzel a szerkezeti megoldással mesterien felépített, a lehető legharmonikusabban megszerkesztett, egységes térkitöltésű díszt ad, mellyel csak a szűrök és a férfibundák díszítése vetekedhet. (11. ábra). A kunsági kisbundák motívumkincse nem túl gazdag. De éppen az a csodálatos, hogy ezzel a néhány formával milyen nagy jelületet tudnak művészien megtervzzni és díszíteni. Egész motívumkincse (I. tábla) 3—4 alapformára — rozmaringlevél, bimbó, rózsa, tulipán — vezethető vissza. Ezek közül a rozmaringlevél és a bimbó az uralkodó. A jó mester kezében sohasem válnak unalmassá ezek a motívumok, ugyanakkor veszélyeket is rejteget a kevés forma, mert némely mesternek nincs invenciója és gépiesen, egyhangúan ismétli őket. Ugyanazt a nyolcas párosleveles bimbósort alkalmazza alj- és derékkoszorúnak, állításvirágnak és bokorvirágalapnak. (VIII., IX., XII. tábla). Amint láttuk, a kisbunda díszítése nagyobbrészt koszorú és folyódíszekből tevődik össze. A II. tábla mutatja ezeknek főbb változatait. Aljkoszorúnak leginkább a körkoszorús koszorúvirágot (II. tábla 21. sz.) és a nagyrózsás koszorúvirágot (II. tábla 19. sz.) alkalmazzák, de gyengébb és egyhangúbb kompozíciókon előfordul a nyolcas vagy gyűszünyom saskörömmel és bimbósorral. A derékkoszorú folyómintáit rendszerint a II. tábla 10—18. sz. folyódísznek nevezett sordíszek adják. A vállkoszorúnak legtöbbször a nagyrózsás koszorúvirágot alkalmazzák (II. tábla 19. sz.). 22