Dorogi Márton: A kunsági kisbunda – A Damjanich János Múzeum közleményei 8-9. (1962)

9. ábra: A kisbunda szabása 6 bőrből használtak némi segédeszközt. Legfontosabb volt ezek közül a gyűszű. Csanádiné böszörményi szűcsnek azt mondta az édesapja: „Egy gyűszűvel elboldogulsz lányom. A legszebb mintát leírhatod vele." Valóban legtöbb motívum a körből, azaz a gyűszűnyomból van kialakítva. Van minta, amelynek gyűszűnyom vagy nyolcas a neve. Mások nagyobb, jelentősebb, központi motívumokat keménypapírból, kártyából vágták ki. Ezt tették le a szükséges helyre és húzták körül. Az apróbb levelek és virágok kihányása már könnyen ment. Egyes szűcsök fából faragták ki a sűrűn előforduló motívumokat (7. ábra). Később rézlemezből formált és faducba erősített mintanyomókat is készítettek (8. ábra). A sokmunkájú mester nem hímezett, csak írta a mintát, szabott és összeállította a bundát. A híres kisbundás szűcsöknek 5—6 varróasszonyuk volt, akik elvitték a munkát és otthon selymeztek. „Vigyázni kellett, nehogy beszenynyeződjék a munka. Nem is csak úgy varrtuk, hanem zsebkendőnyi ruhát terítettünk rá, amelynek a közepére lyukat vágtunk, aztán azt raktuk odább, ha kivarrtuk a virágot, ami a lyukon látszott. Nem is sínylettük össze." Egy nagymunkás bunda hímzése három hétig is eltartott. De akkor látástól vakulásig, meg még azután is varrni kellett. Aki 150 szál fonalat felvarrt egy nap alatt, az már nagyon megdolgozott. 100 szálért negyven krajcárt kapott. Szegény 18