Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

Erre fel a másik ács: — Megállítom én, idefigyel]'! Nem megy el innen a templomajtóból a fogat, ha én akarom! Erre mondja a másik: — Ne csinálj ilyeneket! Vámnak tudományos kocsisok, akik többet tudnak, mint te és akkor nagy bajt csinálnak! Erre föl felel a tudományos ács: — Ugyan mit tudna egy hajtókocsis? Amikor a négyesfogat a templomhoz ért, megállt, sehova se ment a négy ló. Azt mondja a gróf a kocsisának: — Na, János, nem mennek a lovak, nem mennek a lovak? ... Erre így szól János: — majd mindjárt mennek, méltóságos gróf úr! Leszállt a kocsis a hintóról, odament a hintó hátuljához. A rejtekhelyről kivett egy ócska patkószöget és a suhogó elejébe kötötte. Felült a hintóra, kivágta a suhogót és rögtön elragadta a négyesfogat a hintót. Menet közben kérdi a gróf Jánost: — Mi történt, János? Erre János így felelt: — Méltóságos uram, az az ács, aki a templorrot tetőzi, tudományos ember: megállította a négyesfogatot. De én még többet tudok, méltóságos uram! — Aztán mitől indultak meg a lovak, János? — kérdezte a gróf. — A hintó hátuljában volt az orvosság, méltóságos uram! — mondta' a kocsis. — János, csak nem robbanószer tán? — Nem, méltóságos uram. Csak egy ócska patkószeg. — Hát aztán János, mit csináltál vele? — A suhogó elejébe kötöttem, méltóságos uram. A suhogót. kivágtam,. a patkószög meg a templom tetején kivágta az ács egyik szemét. Erre a gróf parancsot adott, hogy forduljanak vissza a templomhoz. Mikor a templomhoz értek, megállott a gróf. Éppen akkor vezette le a toronyból barátja a tudományos ácsot és a patkószög tényleg ott volt a szemébe vágódva. Azt mondja az egyik ács a másiknak: — Mondtam, hogy' többet tud a kocsis, mint te! — Erre én nem is gondoltam! — mondja a tudományos ács. — Forduljunk egyet, János! Menjünk Egerbe! — parancsolta a gróf kocsisának. Időztek egy kicsit Egerben, aztán jöttek visszafelé. Érezte a gróf, hogysúrolja valami a hintó aljái, úgy aggatózik bele. — Te, János, hogyan megyünk? A hintó alját kuruzsolja valami — mondja egyszer a gróf a kocsisnak. Erre így felel a kocsis: — Szárazbőnél megyünk, a nyárfa tetején, az kuruzsolja a hintó alját. Erre a gróf úgy megijedt, hogy ki akart ugrani. De a kocsis megfogta: — "Vigyázzon, méltóságos uram, mert kiesik. Nagyon magasan megyünk!' Mikor hazamentek a kastély elejbe, a riégyesfogatból egy ló felbukott és már meg, is volt dögölve. A méltóságos úr odamegy a lóhoz, megnézi és azt mondja a kocsisnak: — János, ez a ló meg van dögölve! — Tudom, méltóságos uram — mondja a kocsis a grófnak. — Már Egerben megdöglött, azóta van megdögölve! Ettől a gróf úgy megijedt, hogy rögtön beszaladt a kastélyba. Elmondta a családjának, hogy mi történt, vele az úton. Megbeszélték, hogy a Jánossal nem mennek többé sehova. Igen ám, de másnap tárgyalásra kellett menni a grófnak Szolnokra. Másik kocsissal akart elindulni. A négyes arra volt rászoktatva, hogy mielőtt megállott volna a kastély előtt, kétszer körülfutottak a kastély SS