Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)
Abádnak. Átlagban 5—6 évi tanítóskodás jut egyre. Másik oka az volt r hogy a gyermekeket nem küldték el rendesen az iskolába. A paraszti nép gyermekeit csak a téli időszakban járatta iskolába, mert nyáron szüksége volt a munkájukra. Télen is csak azért mentek, hogy valamivel eltöltsék az idejüket. 13 Harmadik oka volt, hogy a tanítók művelődési színvonala a legtöbb esetben elképzelhetetlenül alacsony volt: bárki taníthatott, aki írni-olvasni tudott valahogyan. Jellemző a viszonyokra a szóhagyományban élő kis történet. Szalókon 120 évvel ezelőtt a mai napközi otthon konyhája volt a katolikus iskola (később csendőrlaktanya is volt). Az 1840-es években a szalóki bíró látja, hogy egy idegen ember tapossa a sarat batyuval a hátán. Utánament és megkérdezte, hogy kicsoda-micsoda, hova megy? Asztalos volt, vándorlegény, munkát keresett. Éppen tanítóra volt szüksége a községnek és mivel szép írása volt, felvették tanítónak. Tíz évig tanított a községben mindenki nagy megelégedésére, itt is halt meg. 1 ' 1 Még a XIX. század végén sem állott az iskoláztatás elfogadható színvonalon, bár az újabb száz év alatt fejlődött valamicskét. 1874-ben kapott először padokat a fiúiskola tanterme, 1878ban pedig Békéssy István községi jegyző két számológépet készíttetett az iskolák részére. 15 Jellemző az iskola helyzetére az ún. népnevelési föld története is. 1849-ben a Roffi Borbély család iskolai célokra felajánlott az egyháznak fél telek földet. Ez a fél telek azonban nem lett egy tagban kihasítva, hanem 20 hold a Kenderföldek és a Lelkészi Földek között, 2 hold az Országút mentében, a Közeiszőlők külső végénél kezdve egészen a Csordás-fertőig, 3 hold pedig a Közlegelőben hagyatott. A népnevelési föld a Borjak legelője mellé esvén, a presbitérium jónak látta azt borjúlegelő gyanánt használni. 1866-ban építették a zsindelytetős fiúiskolát két tanteremmel és rektorlakkal. 1875-ben pedig felépült a leányiskola hasonló minőségben és nagyságban. 16 Művelődéstörténeti szempontból is értékesek a református egyháznak készített ajándékok. 1776-ban Magyary Kossá István és Mihály „egy szép patyolatból arannyal varrott kendőt" ajándékozott az Űr asztalára; 1794ben Veres Mihályné Gomba Sára adott „egy kék, szőrből szőtt stráfos abroszt". 1816-ban Borbély Sándorne Bernáth Sára ajándékozott ..egy sárga virágos nagy selyemkendőt." 1836-ban Szép Péterné Szivák Juliánná „egy ezüst tsipkével varrott gránátszínű kamuka selyemkendőt" adott 1839-ben „az úr asztalán állott megavult és hitvány abroszt Veresmarti Pál úr hitvese Tót Juliánná ön kegyes ajándékából felváltotta egy újdonat új csinos abrosszal". (A régi abrosz a Gomba Sára által 1794-ben adott lehetett.) Sajnos, többet nem tudtunk ezekről az ünnepi teritőkendőkről, amelyek közül néhány még a második világháború előtt is megvolt. Népművészeti hagyományaink fejlődéséhez így is értékes adalékok. 17 A felszabadulás előtt a lakosság műveltségének emelésével nem sokat törődtek. Az iskolán kívüli népművelés a csupán néhány kötetből álló községi könyvtárra támaszkodott. A lakosság szórakozása leginkább a kccsmázásban, fékezésben, kuglizásban, cedrézésben 18 merült ki. Abádszalókon 1922-ben a villanyvilágítás bevezetése idején létesült mozi a jelenlegi postaépületben, később az ipartestület helyiségébe került. Jelenlegi épületébe, mely azelőtt magtár volt, 1933-ban költözött. 1944-ig a mozi magántulajdon volt, 1947-ig a MADISZ gondoskodott üzemelteté70
