Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)
Az Abádszalók területén kiépült uradalmak 1848, után is megmaradtak,, de a földesúri hatóság megszűnt. Az Orczy család uradalmának intézőségét a birtokában maradt pusztákra helyezte ki, kastélyát pedig átadta Abád községnek, s az jelenleg is tanácsházul szolgál. 1 ** Az egykori kastélyt számtalanszor átalakították, így csupán néhány nagyon öreg emberemlékszik arra, hogy nemes vonalú klasszicista homlokzata és oszlopsoros bejárata volt. 1848-tól az első világháborúig A Bach korszakban (1849—1859) Abádot és Szalókot egy községgé egyesítették. A községi elöljáróság Szalókon székelt. Az egyesített község közigazgatásilag a tiszafüredi császári-királyi szolgabírósághoz volt beosztva, mint járási szákhelyhez. A Bach-korszak elmúltával az egyesített község, ismét szétvált. 115 1851-ben az országos népszámlálás alkalmával TiszaAbád-Szalók lakossága összesen 3871 lélek volt, melyből vallás szerint 1746 katolikus, 2035 református, 83 izraelita és 7 görögkeleti volt; nemzetiségileg 3668 magyar, 90 cigány, 88 izraelita és 25 német. 116 1855-ben császári nyilt parancs hozta létre a felekkönyvi intézményt és ez szabályozta az úrbéri viszonyból eredő vitás kérdéseket is. 117 Az 1860-as évek elején a közbirtokosság Abád községnek ajándékozta • a község alatt elterülő Keserűlapost. A község elöljárósága a területet házhelyeknek osztotta ki. Az időnként az elárusított portákból befolyó' pénzt az elöljáróság a református egyháznak ajándékozta egyházi és iskolai célokra. 118 Ezen időkben az Orczy család a szalóki. a tomaji és a bánhalmi birtokot eladta Wodianer Mór bankárnak, kinek lányát, Gabriellát 1861-ben Nemes Vince gróf vette feleségül. Nemes Vince építtette a Tomaj-pusztán ma is meglevő kápolnát. Fiának, Nemes Jancßnak uradalma a következő pusztákból állt: Bánhalma a volt grófi kastéllyal, Tomaj, Paphalom, Kecskés, Varjas, Lászlómajor, Vincemajor, Felixmajor, Rétimajor, Kis-gyócs, Nagy-gyócs. Ezeken a birtokokon jól megalapozott nagyüzemi gazdálkodás folyt. Jövedelmük sokszorosa volt a feudális birtokosok hagyományos formák nyűgében sínylődő gazdaságai jövedelmének, melyből a földet megmunkáló parasztokat teljesen kizárták. 119 ' 1863-ban nagy aszály sújtotta a Közép-Tisza környékét. A Tisza vízállása annyira lecsökkent, hogy a legtöbb helyen át lehetett rajta menni., Az erek teljesen kiszáradtak, az állatállomány csaknem kipusztult. A szegény nép ínségét a kormány gyatra intézkedései alig enyhítették. 120 * A Tisza szabályozásból 1849-ig elkészült a szalók—taskonyi 3565 öl hosszú töltés 48,559 forint költséggel. 122 1852-ben a mai Abádszalók községnél a balparton már kiásott átvágás és új töltés volt. 123 1876-ban aTisza átszakította a taskonyi gátat és a Mirhó-gátat. 23 község került víz alá, 1206 épület dőlt össze. Tiszaszalókon különösen nagy volt a' veszedelem. 12 ' 1 Az 1876., 1877., 1879. és 1881. évi tiszai árvizek megmutatták a Tisza-szabályozás eddigi munkálataínak hiányosságait és útmutatásul szolgáltak a további teendőkre. A töltéseket megfejelték, az átvágásokat bővítették, a hullámteret rendezték, az árterek nagy részét eltöltésezték. Ily módon sikerült a Nagy Alföldet az árvíz kiöntése ellen mentesíteni. 12j Napjainkban jóformán csak emléke él a nagy tiszai árvizeknek. Az 1848-as törvények csak a telkes jobbágyoknak kedveztek, mert belőlük birtokosok lettek. A zsellérek 1848-ig a földesúri allodiális birtokot 57'
