Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

mdvar felőli részén a kamra helyezkedett el. Belső tagozódása szerint ma is ez a legáltalánosabb háztípus a községben. A módosabb gazdáknál a konyha két oldalát egy-egy szoba foglalta el; a belső szobához csatlakozott a kamra, melynek a bejárata az udvar felől volt.

36 A régi parasztviselet ma már csak idős emberek emlékezetében és a padlásokról előkerülő megkopott loihadarabokban él. A régi viseletet jellemezte a bőszárú fehér gatya és a bő ujjú fehér ing használata. Külön ünnepi és külön hétköznapi öltözete általában mindenkinek volt: az ünnepi vászonruha is más anyagból, gondosabban kidolgozva készült, :mint a viselőruha. Az ünnepi ing elejét szép népi hímzések tarkították. A nőknél a térden alul érő, számos bőszoknyából rakott, ún. bőszoknya volt a divat. A blúz vállban buggyos volt, és elejét ugyancsak hímzések díszítették. Idősebb asszonyok fekete csipkés, fekete hímzéses fekete blúzt hordtak. Ünnep alkalmával a leányoknál általános volt a pártaszerű fejdísz viselete, melyre télen fejrevaló kendőt kötöttek. A nyakbavaló fehér kendőt nyáron is hordták. Idősebb asszonyok barna bársonykendőben jártak, az öregek feketében. A nők patentos-pántlis cipőt viseltek.

37 A hidegebb idők beálltával felkerült az emberekre a kunsági suba és a cifra bekecs is. Alatta elmaradhatatlan volt a fekete mellény, népies nevén lajbi. A cifrabekecs fehér alapon gazdagon volt hímezve, hátul színes szattyánbőrből készült fodrok és sallangok díszítették. Ügy emlékeznek, hogy Kenderesen cifrábban öltöztek, mint Abádon, vagy Szalokon; a köriek pedig szegényesebben jártak, mint az itteniek.

38 Vázlatos adataink is mutatják, hogy mind az építkezés, mind a berendezés, mind a ruházkodás a környék múlt századi divatától csak lényegtelen vonásokban térhettek el. Az átalakulás gyors tempója mutatja, hogy Abádszalók inkább alkalmazkodott a művelődési hatásokhoz, mint ragaszkodott a helyi hagyományokhoz. Zártságról, elszigeteltségről, elmaradottságról e téren nem beszélhetünk. Abádszalók népessége és benépesedése A török pusztítás előtti népesség számáról nem sokat tudunk, nincsenek rá adataink. A XVIII. század előtti lakosság létszámát is csupán hozzávetőlegesen tudjuk megállapítani. Az 1728. évi lakóhely statisztika adataiból következtethetünk az összlakosságra: ha ötös szorzószámot használunk, 170 lélekszámot kapunk. Ez a szám a környék más községeihez viszonyítva igen kicsi; csak Tiszaderzs lakossága kevesebb 120 lakosával, ugyanakkor Tiszafüred 700, Tiszaszőlős 220, Tiszaőrs 190 lakossal bír.

39 Az 1740-ben beköltözött jobbágycsaládok jelentenek emelkedést a lakosság létszámában, azonban erről a betelepítésről sincsenek pontos •adataink. A lakosság számának legkorábbi pontos adata 1827-ből való: ekkorra a lakosság 3314 főre szaporodott.

40 1831-ben kolerajárvány pusztított az országban: Abádszalókon 436 halottat temettek ebben az esztendőben.

41 Az anyakönyvi adatok szerint augusztusban 122 halott volt; augusztus 10-én csak Szalokon 11 halottat temettek.

42 Ennek ellenére a lakosság létszámában csökkenést nem tapasztalhattunk, mert 1850-ben a lakosság létszáma 3871 fő. 1891-ben még egy nagy járványról tudunk: ekkor vérhas ütött ki, mely különösen a csecsemőket pusztította. Szalokon 138 halott közül 70 volt két éven aluli. A lakosság lélekszáma általában nem nagymérvű állandó emelkedést 29