Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

lei nagyobbára szikesek lévén, ha midőn ezen több mérföldekre terjedő csaknem hihetetlenül egyenes síkságon elterjedt vizet a nagyobb szelek, nem ritkán idább-odább 100 ölekre is eltolták, az ilyen szárazon maradt földeken hirtelen kiütött sziksó messzire, mint a gyócs fehérlett, tehát innen a Gyócs (26) nevezet... Van itt a volt Úrbéresek kezin egy jó darab szántóföld, mely régi idő óta Szili Nyomásnak (24) neveztetik, mivel ott hajdan szilos erdő volt... A szántóföldek között van az ún. Szilér (23), mely hajdant a Tisza árjából vette kifolyását, a tiszaréti földek szabályozása óta azomba szárazon áll. Van a határban Kecskés nyomás (35), nagyobbreszben fekete szikes szántóföld. Van Homoknyomás (34), ez természeti minőségénél fogva nyerhette elnevezését. Léteznek halmok és pedig mindjárt a falu alatt az örhalom, melynek tetején áll az Abádtól választó határdomb... A Szilinyomásban láthatók a Nagy és a Kis Benczik (de lehet Benézik is). Ezeknek, valamint a Kontrahalmának elnevezését homály fedi, nem különben a Kecskés, Laponyag, Kunpál nevezetekét is. Végezetre megemlítendő az ún. Kiscjtós (17), egy hosszú homokgerincen elnyúló magaslat, de különben minden históriai jelentőség nélküli pont. Az úrbéri rendezés és elkülönítés óta keletkezett újabb birtokok és tanyák csak birtokosaik után neveztetvén." A helynevek igen sok földrajzi és gazdasági jelenségre utalnak, amelyeket a megfelelő helyeken már tárgyaltunk, ill. a következőkben fogunk tárgyalni. Itt hívjuk fel az olvasó figyelmét az összevetés lehetőségére, fontosságára és a további adatgyűjtés szükséges voltára. Nincs terünk arra, hogy minden érdekes problémát megfelelő terjedelemben tárgyaljunk. Abádszalóki építkezés, bútorzat és ruházat Abádszalókon az Alföldre jeHemző sárépítkezés honosodott meg az árvízjárta területnek megfelelő módosításokkal. A századforduló táján azonban a ház fala a legtöbb esetben már vertfal volt. Ma legáltalánosabb a vályogfal. de betört a tégla és a cement használata is. Építkezésnél hagyományosan polyvás sárt használtak kötőanyagnak a legutóbbi időkben is sok helyen. A tető fedésére alkalmas nád a közelben termett, <az építkezéshez szükséges faanyagért is csak az ártérig kellett menni, de a Tiszán úsztatott fából is vásárolhattak ilyen célra faanyagot a múltban. Manapság a vályogfal alá legtöbbször téglaalapot raknak: ezzel akadályozzák meg a fal nedvesedését. A téglát és a cserepet a karcagi téglagyárból szállítják. Nádtetős ház ma már alig van a községben, inkább cseréppel fedik a házakat. Náddal fedett házak főleg a történeti magvak helyén vannak, azonban már ezeken is téglából épített zárt kémények láthatók, az ún. szabad kémények használata is erősen megritkult. (A Dimitrov utcában különösen cigányházaknál láthatók az ún. sárkémények.) Az ún. sövénykéményeket tűzrendészeti rendelkezések hatására mind lebontották és átépítették, azonban az öregek szerint a századforduló körül a deszkakémények voltak általánosak.

32 (Deszkakéménynek azért nevezték, mert a sövényfonatot, ami vastagon be volt sározva, az eső ellen deszkaborítással védték.) Az árvizes területeken régen a szelemenes ágasfán tetőszerkezet volt az uralkodó. Abádszalókon újabban az ún. ollóságas és egyenes ágas szerkezetre tértek át. Az épületek általában nyeregtetősek, kontyostetőt csak elvétve találunk. A nyeregtetős házaknak a homlokfala a legtöbb 27