Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

Az abádi telkek igen alacsonyak, kicsinyek, csak ritkán szabályos ala­kúak. A telektömbök is igen változatosan háromszög vagy trapéz for­máját veszik fel. A trapéz formájú telektömb egyik oldala lekerekített. A házak elhelyezkedése és az utcák futása is a halmazos alaprajzot bi­zonyítják. A házak a beltelkeken rendszertelenül helyezkednek el: vagy merőlegesek az utca tengelyére, vagy párhuzamosak, de vannak olyan házak is, amelyek ferde tengelyszöget zárnak be az utcával. Nem egy­szer a telek hátsó részében épültek, s ilyen esetben az udvar közvetle­nül érintkezik az utcával. Az utcák zegzugosak, zsákutcákkal tarkítottak. Mindezek csupán a község történeti magvára vonatkoznak. A belőlük fejlődött fiatalabb településrészek korántsem rendelkeznek az előbbi tu­lajdonságokkal. Ezekre rendezettebb egyenes utcák és a házak szabályos sorrendje a jellemző. A húszas években kiépült Szeles és az újtelepek határozottan sakktáblás alaprajzot mutatnak. A község külső képe éle­sen mutatja, hogy a lakosok nagyrésze őstermelő, hogy őstermelők és nem őstermelők térbeli diferenciálódásáról nem beszélhetünk. A község útvonalai északkelet—délnyugati irányban hosszan elnyúl­nak. Abádnak is, Szalőknak is kialakultak a főútvonalai. Szalók főutcája ••a Rákosi Mátyás út, Abádé a Sztálin út. Abád esetében azonban mégsem az előbb említett utca a település tengelye, hanem a Kossuth utca. A Lenin út — a volt határvonal a két falu között —, mely egyben Abád­szalók, az összeforrt két település tengelyét képezi, derékszögben húzó­dik a Rákosi Mátyás útra. Ezeken az utcákon helyezkednek el a kultu­rális és a közigazgatási intézmények. A főútvonalakra merőlegesen fut­nak ki a mellékutcák, melyek egyes esetekben a határban dülőutakban folytatódnak. Példa erre a Vörösmarty út, melynek folytatása a Csordás­fertő felé futó dülőút. A község délnyugati részének utcahálózatában szerepet játszott az árvízmenetes térszín alakja is: itt az utcák ivesen hajlottak. Némely utca elnevezésében is tükröződik ez a települési forma, pl. József Attila körút. A község funkció szerinti belső tagozódása erősen elmosódott. Kiala­kult ugyan egy központi rész, ahol a hivatali és a kulturális intézmé­nyek foglalnak helyet, azonban a központi funkciókat ellátó rész nem a történeti magvak területén alakult ki, hanem a két község egyesítése után a központi az érintkezési vonalaknál fejlődött ki. A mai központot a. Rákosi Mátyás üt északkeleti része, az erre merőleges Lenin út, vala­mint a Lenin útból nyíló Kossuth út és a Sztálin út egyharmada alkotja. Itt helyezkedik el a tanácsház, a mozi, a posta, a központi orvosi ren­delőintézet, a takarékpénztár, az iskola, a termelőszövetkezeti iroda, a katolikus templom, az első világháborúban elesett hősök emlékműve, de itt van a piac, a gépállomás, a földművesszövetkezet vegyeskereske­dése, vaskereskedés, cukrászda, pékbolt, ruházati bolt, a kisiparosok utcára nyíló üzletéi, műhelyei. A központban tehát egymás mellett találhatók a mindennapi és a nem •mindennapi igényt krelégítő üzletek és intézmények. Ezek szükségszerűen települtek ide, hiszen a lakosság számára így a legkönnyebben elérhe­'tők, azonban a központ kisvárosi magnak mégsem nevezhető. Az üzle­tek nem szorították ki a központi részből az őstermelőket, hiszen egy­azon ház a legtöbb esetben üzletként is, lakóházként is és mezőgazda­sági kisüzemként is szerepel. A legutóbbi években a termelőszövetkezeti mozgalom diadalmas előretörése a település jellegére is nagy hatást gya­.korol, melynek következményei csak ezután jelentkezhetnek. Az üzle­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom