Betkowski Jenő: Tiszai hajósélet. Fahajók a Tiszán II. rész. – A Damjanich János Múzeum közleményei 3-4. (1961)

Betkowski Jenő ny. gimnáziumi tanár, a szolnoki múzeum munkatársa, a magyar néprajz egyik legelhanyagoltabb területéről hoz igen becses adatokat. 1920-tól kezdődőleg a második világháború befejezéséig folytatta gyűjtő- kutató munkáját a tiszai közlekedésben nagy jelentőségű s ma már kihalt mesterségnek, a tiszai fahajózásnak és fahajóépítésnek — mint maga írja — „amikor 1920-ban először találkoztam itt Szolnokon a tiszai fahajóval s hajósnéppel, nem a téma tetszett meg, hanem maga a hajósélet, minden tudományos hátsógondolat nélkül., évről-évre, tavaszjakadástól késő őszig jártam a Tiszát Szegedtől Tokajig, s a nagyvakációban, amikor iskolai munkám szünetelt, a hajósokkal jöttém-mentem a múltból még megmaradt két-három fahajón. Télen a javítás végett partra húzott hajóknál, vagy az épülő hajó mellett fújtam a körmöm, s melegedtem a hasítványból rakott tűznél a superokkal meg a hajósokkal." De a hajóácsok munkájának, ennek a szép mesterségnek legapróbb részletét is megismerve, rajzolva és fényképezve jutott el arra a felismerésre, hogy egy monográfiában meg kell örökíteni ezt a letűnt életformát, kihalt népi foglalkozást. A II. világháború esztelen pusztításának áldozatul esett többszáz fényképe, kész tanulmányának kézirata. A megmaradt jegyzetekből, rajzvázlatokból azonban sikerült a monográfiát újból elkészítenie. Az értékes művet a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya ösztöndíj-prémiumban részesítette. A teljes műnek — jelen füzettel együtt — mintegy kétharmad része jelent meg nyomtatásban eddig az alábbi helyeken: A hajósok és hajóácsok mesterszavai. MAGYAR NYELVŐR. 1952. 3—6 számokban. Adatok a szolnoki hajósok életéből (Készülődés, indulás, vontatás). ETHNOGRAPHIA. 1954. 1—2 számában. Képek az egykori szolnoki fahajózás történetéből. (Teleltetés). JÁSZKUNSÁG. 1954. 2—3. számaiban. Fahajók a Tiszán. (Élet a hajón). JÁSZKUNSÁGI FÜZETEK. 1955. 2. száma. A tanulmány még fennmaradó részét a közel jövőben megjelenteti a szolnoki múzeum. Tesszük ezt azzal a céllal, hogy megmutassuk a Tiszamenti emberek nehéz, küzdelmes életét a hajóvontatás legősibb formáitól, a gyalogos és a lovasvontatástól kezdve a motoros vontatásig. De az írás alkalmas arra is, hogy megszerettesse ifjúságunkkal a szőke Tisza rejtett szépségeit és érdeklődést keltsen a tiszai táj alaposabb megismerése iránt. Az irodalmi igényű leírásokat haszonnal forgathatják nemcsak a szakemberek, hanem mindazok, akik szívesen olvasnak népünk életéről. 4 (Szerk.)