Betkowski Jenő: Tiszai hajósélet. Fahajók a Tiszán II. rész. – A Damjanich János Múzeum közleményei 3-4. (1961)

Az árvíz elleni védekezéshez szükséges rőzsét, illetve rőzsekötegeket is ők hordták szét a kitermelés és nyalábbakötés helyéről részben a szolnoki folyammérnökség telepére, részben pedig szerte a mérnökség által kijelölt, védelemre szoruló helyekre. A Tisza állandó rombolása ellen kövezéssel is védik a partokat, végig az egész Tisza mentén. A szükséges kő egy részét, talán nagyobb részét Tokajból hozták a Tiszán. Nagy akadálya volt a folyamatos fuvarozásnak a Tisza szeszélyes vízállás-változása, ami miatt inkább csak tavaszszal meg ősszel, a nagyobb vizek idején lehetett egy-egy tokaji utat megkockáztatni a f elf éneklés

32 veszedelme nélkül. Erről majd az ereszkedés tárgyalásánál fogunk bővebben szólni. A Tokajba felvontatott hajók a Bodrogban kötöttek ki, nem messze a torkolattól. Ott volt a kőrakodó, melyhez egy ottani bányatulajdonos cég kötélpályán egyenesen a bányából szállíttatta a követ. A hajó csak odaállott egy hatalmas deszkavályú alá, amelybe a csillék öntötték a követ, s munka nélkül teltek meg a hambárok. A Tiszameder nagyfokú eliszaposodása folytán legutóbb már nemigen hoztak hajón követ Tokajból, hanem inkább Gyöngyösről meg más bányákból szállították vasúton, s szállítják még ma is. A szolnoki Elevátortól kissé feljebb volt és van manapság is a kőkirakodó. Az itt megálló vagonokból mindjárt a Tisza partjára talicskázzák a követ, innen aztán hajóval, illetve ma sleppekkel viszik a kikövezésre váró partokra. A második világháború végéig ezt a munkát is legnagyobbrészt a fahajók végezték. A második világháború végéig ideérkező temérdek tutajfát a szolnoki, akkor igen nagyüzemű Hungária fűrészmalom dolgozta fel. Annyi tutaj várt állandóan feldolgozásra vagy eladásra, hogy a vasúti hídtól vagy a Marhaitatotol kezdve egészen a dohánybeváltónál levő öbölig, tehát egy 5—6 kilométeres szakaszon mindkét part mentén 2—3 sorban szorosan egymás mellett és egymás után hevertek a vizén vagy kiapadva a partokon a hatalmas kötése kp A deszkákká, gerendákká s más egyébbé feldolgozott kész anyagot aztán a fahajók hordták szét a Tiszamente fakereskedőinek más épületanyaggal: téglával, cseréppel, betonlapokkal stb. együtt. Így eljártak még Kunszentmártonba is a Körös-torkolatig ereszkedve, onnan meg a Körösön vontatással. Oda is épületanyagot fuvaroztak egy ottani- gazdag fakereskedőnek. A Bika-szálló alatt kötöttek ki. Ugyancsak ide vittek deszkaanyagot Szegedről is. Tűzifáért felhajóztak a Bodrogon Olaszliszkáig, ahová tengelyen hordták össze az eladók a környéken kitermelt tűzrevalót. Hoztak fát Tiszafüredről, az egri káptalan erdejéből, meg Tiszadobról is, még pedig nyárfát részint tüzelőnek, részint mint kefefát egy régente Tiszafüreden működő kefegyárnak. Felhajóztak a Maroson is. Makóról pl. stukatur-nádat vittek Szegedre. Szállítottak még bort is, így Tiszasasról. Állatok fuvarozását is elvállalták. Varsányból, az ottani uradalomból sertést, Tiszakürtről birkát, stb. 32. FELFENEKLÉS. Zátonyra futás. 33. KÖTÉS. Gúzsokkal egymásmellé kötött* fenyőszálak. Kötésekből állították össze a tutajokat.