Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
A PACSÉRI KIRAJZÁS 1786-BAN. Mint ismeretes a nagykun községek igen jelentékeny tömegekkel vettek részt abban a telepítési akcióban, amelyet II. József császár kezdeményezett az üresen álló, vagy különféle bérletben lévő bácskai kamarai puszták benépesítésére. A kínálkozó lehetőségek híre először Kunhegyesre érkezett el, hol a helyi tanács 1784 május elsején értesül bizonyos „lármázó irredemptus lakosok" terveiről. Ennek megfelelően az első rajok is onnan indulnak. A szervezkedés még ebben az évben megindul Kisújszálláson is. A község szegénysége maga közül bizalmi férfiakat választ. Választásuk Tóth Istvánra, Oros Ferencre és Szilágyi Jánosra esett. A telepítéseket intéző zombori kamara jegyzőkönyve 1785 március végén értesül a kunsági szervezkedésről, „...úgy hírlik, hogy Karcagon és a környező helységekben még többen lennének, akiknek kedvük volna itt a Bácskában letelepedni. — Válovits intéző — aki akkor Kunhegyesen járt — közölje velük, miszerint, még itt a Bácskában még többen letelepedhetnek és akinek kedve lenne fenti helyről erre a vidékre költözni, jelentkezzék."^ 0 ) Két hét múlva Válovits több száz új család települési szándékáról tesz jelentést: „Ez alkalommal a szomszédos helységekből, úgymint Kisújszállásról 300-an, Túrkevéből 200-an és Madarasról is 200-an jelentkeztek, kiknek kedvük lenne a Bácskában letelepülni, de csak azzal a feltétellel, ha nekik külön pusztát tudnának adni, mivel más vallású emberekkel nem akarnak összekeveredni".( 0l ) Válovits a kamarai jelentésben mellékelte „A Felséges camerális bátskai jószágba menendő kisújszállásiak neveit, családi viszonyait, jószágállományát, továbbá azt, hogy melyik család, mennyi földet igényel". A telepesek vezetői levélben és személyesen is sűrűn érintkeztek a zombori kamarával. Miután a bácskai viszonyokat alaposan tanulmányozták, cselekvésre szánták el magukat és 1785 nyarán deputációt küldtek Budára, hogy Karcag, Kisújszállás és Jászkásér telepesei számára megszerezték Pacsért és Ómoravicát, a két kincsátri pusztát. A küldöttség kisújszállási résztvevői között ott találjuk az 1784-ben választott bizalmiakat, Tóth Istvánt, Oros Ferencet és Szilágyi Jánost. Az egész küldöttség vezetője a kisújszállási Tóth István volt, akinek Pacséron, fáradozásai jutalmául, örökös nótáriusságot ígértek, egy-egy szakajtó búzával önként megsegítették, sőt pénzt is szedtek számára.( 62 ) A kisújszállási tanács a három megbízott testimóniális levelét kiadta, azonban a települési feltételeket tartalmazó ,,Punctumok"-at nem írta alá mindaddig, míg erre utasítást nem kap a kerülettől.( G;i ) A küldöttség Budára érkezve, kérvényt, adott be a budai kamarához, melyben Pacsér, Ómoravica és Pusztaluka kincstári birtokok átengedését kéri. Ennek a kérvénynek mellékletét képezték azok a bizonyos „Punctumok". Ezekben a küldöttség elsorolja, hogy milyen kedvezményekelj kér a települők számára: 1. Szabad vallásgyakorlatot, a prédikátor és az egyházi alkalmazottak részére javadalmi földeket és kaszálókat. 2. Elegendő földet, melyből az egyes családok szántói és kaszálói, továbbá a szőlő és a temető kiteljenek. CO. Nagy Kálózi Balázs: Jászkunsági reformátusok leköltözése a Bácskába II. József korában. Budapest, 1943. 54. o. 61. Nagy Kálózi: u. o. 62. Győrffy István: Nagykunsági Krónika. 156—157. o. 63. Kisújszállási tanács jkv. 1785. május 21., május 28. 36
