Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
jukat esküdti vagy egyéb községi tisztségekkel. Az ítélőszék felállítása önmagában is igaizolja, hogy a redemptus biirtokosság már csak erőit szorosan összefogva tudja biztosítani az általa megikívánt közerkölcsiséget, melynek legfőbb követelménye mindenkor a kiváltságos birtokos osztály tekintélyének és vezető szerepének feltétlen elismerése volt. Az ítélőszék munkáját Illésy János kerületi kapitány résztvételével kezdte meg. Az általa használt kemény, nem egyszer túlságosan is inkorrekt hangra jellemző első ülésének alábbi pontja: „A tanítók megintessenek, hogy a, gyermekeknek magokviseletére vigyázzanak, azokat aura szoktassák, hogy akárhol járnak tsendesen, emberségesen járjanak, az általmenőket köszöntsék." A kor általános levegője arra enged következtetni, hogy itt nem annyira az idősebbeknek mindig kijáró köteles tiszteletről van szó,. hanem inkább arról, hogy már a gyermekekbe is beleverjék a kiváltságos birtokosok számára mindenkitől megkövetelt alázatosságot. Ezért látogatta a lelkész az ítélőszék két tagjával hetenként egyszer az iskolákat, s ezért követték fokozott figyelemmel, hogy a tanítók isimerik-e alaposan az alázatosságra, a felsőbbség tiszteletére nevelő ,,sacramentomi tudományokat".( 56 ) A községi és egyházi vezetés egybefonódásának képecsák még teljesebbé válik, ha végig elolvassuk a községi jegyzőkönyvek határozatait. A jegyzőkönyvekben ugyanis va,gyoni ügyek, pénzkérdések mellett, nagy számban fordulnak elő egyházfeigyelmi ügyek is. Istenkáromlás, parázna beszéd, házasságtörésekiben hozott ítéleteket találunk itt. A tanács az erkölcsöknek talán az egyháznál is szigorúbb őre volt. A tanács ugyanis nem sokat adott a töredelmes bűnbánatra, hanem már az egyszerű adta-teremtettét is káromkodásnak minősítette, és bot büntetéssel sújtott. Istenkáromlásért általában „80 jó és érezhető csapás" elszenvedésére ítélték a magáról megfeledkezett embert. Valószínűleg! felesleges mégegyszer kiemelni az egyház szerepét az irredemptus tömegek fékentartásában, de azok számára, akik kételkednek a helyi adatokból levont általánosítások igazságában, álljon itt II. József császár már említett cselédrendeletének egyik paragrafusa: „Nagy bizodalmunk van a lelkek gondviselőjében..., hogy minden er ej ékkel azon lesznek, hogy a tselédet az ő kötelességére még a prédikáló székről is rátanítsák, kötelességének véghezvitelét minden hathatóságigal fejébe verjék, szívébe nyomják". A kérlelhetetlen kizsákmányolás felsőbb utasításokkal is szított szelleme túlélte II. József császárt. 1795. május 23-án a kerület királyi parancs alapján utasítja a helybeli lelkészeket, hogy a tudatlan köznépet, nevezetesen a mezei pásztorokat a vallásnak fundamentomos székhelyeire s kötelességeknek végbevitelére tartoznak tanítani és serkenteni. A kisújszállási lelkészek nyugodtan válaszolhatták a kerület megkeresésére, hogy itt eddig is csak olyan emberekre bízták a nyájak őrizetét, akik tisztában vannak az alapvető parancsolatokkal. Közerkölcsiség és magánélet mindenható felügyelője volt a kisújszállási egyház a 18. században. Gyülekezet előtt ünnepélyesen megesketett bába fogadta a világra születőt, s lelkész kísérte utolsó útjára a megboldogultat. Áldott vagy átkozott, kitagadott vagy befogadott, de mindig és mindenütt összehangolta egyházi funkcióit a kizsákmányolás érdekéivel. Az egyház társadalomformáló tevékenységiének legfontosabb helye a 18. században az iskola volt. Községünk vezetői rendkívüli gondossággal 56. Egyh. jkv. 1791. január—február. 31
