Kss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig – A Damjanich János Múzeum közleményei 2. (1959)
Néhány év még és Rákóczi fejedelem a maradék kunokat rakamazi birtokára telepíti. Erre vonatkoznak a Nagykunsági Krónika megrázó sorai: „1705-ben a Kunföldön megszűnik az emberi történet. Az őstermészet átveszi a csendes birodalmat, begyepesíti a romokat, fehéríti a csontokat, kövér füvet támaszt a vérrel itatott földeken. Hat esztendeig tart csendes, zavartalan uralkodása."( 21 ) A NÉMET LOVAGREND ÉS AZ INVALIDUSOK RABSÁGÁBAN (1717—1745.) [ A szatmári békekötés után hazánkban végre elül a fegyverzaj. Nincs többé sem belháború, sem idegen pusztítás. Török, rác, német hordák beözönlése megszűnik. Az elpusztított falvak, városok üszkös romjai közé kezdtek az elmenekült lakosok lassan visszaszivárogni. A jászkun területek benépesítését a Német Lovagrend kezdeményezte. A telepesek két évi adómentességet kapnak, a terhek elől elszökött jobbágyokat igyekeznek, ha kell bírói úton is, visszahozni. Ennek az akciónak az eredménye Kisújszállás utolsó meg'ülése is. 1717. augusztus 17-én jelenti Orczi István főkapitány a Lovagrend nagymesterének, hogy a kisújszállásiak két évi szabadalmi levelét kiállították, minek következtében többen is fognak odatelepedni.( 22 ) A rendkívüli buzgalom okát az a tény adja, hogy a Lovagrend zálogbirtoka után alig látott valami jövedelmet, mert a hatalmas kiterjedésű birtokon alig lehetett embert látni. A Lovagrend által végeztetett általános összeírás szerint a Hármas kerületek lélekszáma 1713-ban mindössze 3950 lélek. Ebből a Nagykunságra csak 415 lélek jut. Az újonnan telepített Kisújszállás gyorsan fejlődik. 1718-ban 18, 1719-ben 20, 1720-ban 5 családfő telepedik be. Az 1720-as állami összeírás már 3 nemest, 40 taxást talál községünkben. Ugyanebből az összeírásból derül ki az is, hogy az új -telepesek szorgalmas emberek voltak. A község lakossága már ebben az évben 3268 köblös szántót és 288 kaszás rétet vett művelés alá s tóét szárazmalom is őrli számukra a lisztet. De a Lovagrend is megtalálja a számítását. 1722-ben, amikor a község már Turgonyt és Marjalakát is bérbe vette, 400 forint, 1728-ban pedig 910 forint a kisújszállási taxa. A község fejlődésé tehát a Lovagrendnek is érdeke. Ez a magyarázata annak, hogy az 1724. évi nagy tűzvész idején, melyben a nádból, fából épített község szinte porrá égett, Kyau, a rend adminisztrátora sietve elengedi az évi adót, hogy a nyomorúság elől a lakosság el ne szökjön. A telepesek lassan önálló életre rendezkednek be, és a többi nagykun községekkel szoros szövetségben éltek. Ennek a szövetségnek alapját a közös sors, a Német Lovagrend által rájuk kényszerített közös szolgaság adta. Évtizedeken keresztül községünk életében is a jobbágy-sorból való szabadulás, az ősi kiváltságok visszaszerzése volt a központi politikai kérdés. Ez az elkeseredett politikai harc, melyben közvetve vagy közvetlenül a legkisebb községek is reset vették, méltó arra, hogy főbb állomásait áttekintsük. I. Lipót császár 1702. március 22-én a jász és kun kerületeket 500 000 rhénes forintért zálogjba adta a Német Lovagrendnek. Érdemes meg21. Győrffy: Nagykunsági Krónika. 103. o. 22. Dr. Illésy János közlése alapján: Dr. Pruzsinszki Pál: A kisújszállási ev. ref. íögymnasium története. Mezőtúr, 1896. 60. o. 11
