Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

ház kunyhó verem Tiszabő 8 7 10 Tiszaderzs 11 8 = Tiszafüred 44 46 SC Tiszaőrs 7 — 31 Tiszapüspöki 20 16 4 Tiszaroff 21 43 10 Tiszaszalók 4 8 5 Tiszaszentimre 6 13 15 Tiszaszőllős 15 19 10 Törökszentmiklós 30 22 22 A SZABAD FOGLALÁS. Az 1730-ig eltelt két évtized alatt a mezőgazdálkodásban is olyan sajátos formák alakultak ki, melyek nem az állandó földművelésnek, hanem a földekkel való rablógazdálkodásnak a céljait szolgálták. Az elpusztult, majd benépesült falu határát az új betelepülők szabad foglalással vették ismét birtokba, mely sík vidéken a gyep feltörését jelentette. A szabad foglalás lényege az, hogy miután a tágas határban egy ideig bőven jut feltörhető föld mindenkinek, sőt a kisszámú lakosság szükségletét és munkabírását meghaladó földmennyiség áll rendelkezésére, ezért minden évben a határ más és más pontján ki nem élt, termékeny szűzföldet törhet fel a gazda. Ott és annyit, ahol és amennyi neki tetszik. Ekkor még válogatnak a földben. A földfoglalás teljes szabadságát az első években egyedül a jobbágy munkabírása és a megmunkálást biztosító igaerő teljesítőképessége korlátozza. A nehezen szántható, szikes, vízállásos gyep első feltöréséhez 6—8 ökröt kell az eke elé fogni.^ Az ilyen teljes igaerejű jobbágyot egész ekésnek nevezik. Miután a jobbágy igaereje rendszerint az újrakezdés éveiben a leggyengébb, ezért az első években tud legkevesebb földet megszántani. Ha a gazdának nincs legalább 6 ökre, ennél kevesebb állattal egymagában nem bírná feltörni a gyepet, ezért egy másik, hozzá hasonlóan gyenge igaerejű jobbággyal fog össze, egykorú kifejezés szerint a másiknak „cimborája" lesz, azzal „cimboráiban" dolgozik. Az ilyen 4—2 ökrös jobbágyot néhol kétharmad—egyharmad ekésnek, másutt félekésnek is szokták nevezni. Az ekerészek szerint tagozott jobbágytársadalom alsó fokán áll a gyalog jobbágy, manualista, akinek háza—földje van, de igás állata nincs. Ezért más ekés jobbágyokkal művelteti meg kisterjedelmű földjét, ellenszolgáltatásul kézi napszámot teljesít a földjét megszántó ekés jobbágy részére. Az igás ökörrel való ellátottság 1728-ban kedvezőtlen képet mutat a szolnoki Tiszatájon: 6