Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

lank vagyon. Ellenben szántóföldünk kevés, az is székes, nyári mezőnk szűk. Egész helyesnek két hold (vagyis két darab) földje vagyon, kinek egyikében 6, mindössze 12 posonyi mérő vetődik. Kilencedet 'semminemű jószágunknak termésébül nem adunk, mivel kiárendáltuk az uraságtól. Pénzbeli vagy más adományt is semmit sem adunk." Az adózásaik alapját képező szerződéit 1742-ben kötötték meg Steöszel Kristóf földesúrral. E szerint „ennekelőtte készpénzfizetésünk volt 300 frt, most pedig 500. Adunk 22 pár öreg száraz pontyhalat, nagyböjtre pedig négy akó sóshálat, sátoros ünnepekre 3 borjút és két rókabőrt. Konyháravalót nem adunk, hanem valahányszor kocsiaink mennek, aprómarhából amennyi csak kitelhetik, viszünk. Nyáron egy kocsi szép dinnye, épületfa Szolnokról, 50 font kender vagy gyapjú fonás, hogy heverve ne találtassanak némely asszonyok." Tiszaszalók. Földesurai az Orczi, Radics és Für családok. A határ jóminőségű, trágyázás nélkül is termékeny. Nagy szőlő, szántóvető majorgazdaság van. Robot szükség szerint. Radics és Für birtokrészén szokás szerint, Orczi részén pedig az 1768-ban kötött szerződés szerint szolgálnak. Ennek értelmében 100 forinton a robotot csak részben váltják meg, de: „szekerezés, kocsizás, lóháti és kézi roboták fennmaradván, ugart 3 nap, tavaszi alá is 3 nap szántanak, de nem összefogva, hanem mint magok szokták, kiki maga erejével. Ekés gazdák 27-en lévén, 27 zsákokat, a gyalogok közönségesen egy jó nagy ponyvát adni fognak. Két font kenderfonás, konyháravaló és ajándék. Itten az szántóföldek csak járómarhákra felosztva lévén, egész házhely után nem mondhatjuk meg, kinek mennyi földje s rétje vagyon. Ezen curialis helyben hetedet szoktunk adni." Tiszaszentimre. 1706-ban a Rabutin császári tábornok kíséretében levő rácok felgyújtották, lakói elmenekültek. 1722 ős~én Tiszaőrsről telepedett át ide mintegy 20 család, akik korábban polgári lakosok voltak, de Polgári ekkor elnéptelenedvén, lakói elszéledtek s előbb Tiszaőrsre, onnét Szentimrére és tovább Törökszentmiklósra, Csegére, Földvárra vándoroltak. SzAntimrei tartózkodásuk alatt csak mintegy 5 család lakott házakban, a többi — télen is — istállókban, ólakban húzta meg magát. De Tiszaszentimre ezzel benépesült.

20 1770-ben földesurai a Borbély, Sréter, Szepessy, Siffári, Lőcsi, Büky, Széky családok. Robot szükség szerint, kilenced természetben, ajándék nincs. Szántóvető földesúri majorüzem működik. Általában szokás szerint szolgálnak a jobbágyok, csupán Siffáry Gábor özvegye kötött szerződést 1767-ben a Szentgyörgyi-örökség hat jobbágyával: 40 forintot kapott tőlük. „Bevett szokás szerint való adózásunk abból áll, hogy az egész eké<s gazda két frtot, a félekés egy frtot és 30 krajcárt, egy gyalog pedig négy máriást fizetett. Ezenkívül dézmáláskor akinek dézma alá való vetése volt, vagy két csirkét adott. Vagy pedig ezek helyett két garast. Minden 38