Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770 – A Damjanich János Múzeum közleményei 1. (1958)

nyáron, a nagy munkák idején a család igásállatolkka! együtt kiköltözött. E tanya körül egy összefüggő tagban foglalnak földet, ezt apróbb parcelláikra szabdalva hétéves vetésforgóval művelik. 1756-ban tiltakoznak a kétnyomásos gazdálkodás bevezetése ellen, hiszen ebben az esetben a másik nyomásban levő földjeikre másik tanyát kellene építem: „... a terrénumot két calcaturára (nyomásra) felosztani nem lehet, mivel itten a gazda szállást a maga telkén tartani kényszeríttetik.. Két szállást nem tarthat, de azon szállás mellett mindkét calcatura nem eshetnék, sőt a földnek természete sem engedné, mivel egy esztendőbe kölesnek gyepet kell törni, másba tavaszbúzát azon földbe vetni, harmadikba árpát, negyedikbe őszit, ötödikbe, hatodikba csak kórót, sőt hetedikbe is alig terem valami haszonra való füvet, kaszáló nélkül pedig a gazda egy esztendőben sem lehet. Ha kórót bár teremne, azzal tüzelőjét töltené a gazda, de a quartélyházakat is a télen szomszéd helyekről hordott kóróval és gazzal kényszeríttettünk tartani". - 1770-ben a mezőtúriak földjei és rétjei a földmérő „mathematicus" által mérnökileg kimérve a határ fix pontjain egy-egy darabban, egyéni birtokban vannak, 1788-ban pedig a szántóföldek fele „tanya"-földnek van feltüntetve a városi bírá*k áltál vezetett „ellenvigyázás protocollumában."

1 A SZABÁLYOS TELEK. Szolnak földesura a kincstár, Tiszapüspökié az egri püspökség. Ez a két nagybirtokos 1767-ig általában valamennyi birtokain bevezette a jobbágyföldek használatában a szabályos telekrendszert. Mindegyiknél fejlett uradalmi apparátus, uradalmi mérnök működött már ebben az időben. A szabályos telekrendszer lényege abban áll, hogy ilyenkor a földesúr megszünteti a földközösséget, minden jobbágy számára megállapítja a belső telek nagyságát, hogy ti. melyik számítson a jövőben egész tele.cnök, melyik legyen fél, negyed, vagy nyolcad telek, azután az újonnan megállapított teleknagyság arányában a határ különböző pontjain véglegesen kihasítja és mérnökileg is kiméreti a jobbágytelekhez tartozó szántóföldeket. A mérnöki kimérés négyszögölek, holdak szerint történik, ilyen esetben felszínre kerül a földek valóságos kiterjedése. A telekszabályozásnak, regulációknak utolsó mozzanata az új urbárium, új szerződés, vagyis az az okirat, mely hívatva van a most már pontosan meghatározott jobbágybiirtok egész teljesítőképességét kimerítő új, nagyobb terheket előírni és évről-évre állandósítani. E terheket most már az állandó teleknagysághcz méretezik, tehát a földesúr haszna állandó és biztos lesz, nem pedig olyan változó és bizonytalan, mint a földközösség rendszerében, hol az igásökrök számának csökkentésével a jobbágynak mindig módjában állt a földkiosztást és a földesúrnaiK fizetendő szolgáltatásait is csökkenteni. A jobbágygazdaság terjedelme a 12