Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Madaras László: Az avarok és az avar kor (567/568—IX. század eleje)

Kik is ezek az avarok, s honnan érkeztek? Mai tudományos ismereteink szerint 552-ben a belső-ázsiai zsuan-zsuanokat alattvalóik, a türkök megfosztják hatalmuktól, mire a megmaradt néptöredék, a steppe örök törvénye szerint, nyugat felé indult új hazát keresni. Tehát ezek a zsuan-zsuan csoportok alkotják avarjaink egyik ágát. Egy másik ág, melyet a régészet kimutatott, a mai Afganisztán területén élt heftaliták egyes csoportjaival lehet azonos. A legújabb nyelvészeti kutatások is afelé hajlanak, hogy az európai avarok között mindkét nép töredékei ott lehettek. Ezt a véleményt erősítik meg a régészeti eredmények is. Például a legkorábbi temetkezési szokásaik közül a külön gödörbe temetett lószerszám, ezüstkorsók, csücskös edények Belső-Ázsia felé mutatnak rokonságot, ugyanakkor a kettős öv viselésének szokása, arany- és ezüstlemezekkel borított kardjaik, páncéljaik, nagygömbcsüngős fülbevalóik viselete, szürke agyagkorsóik, kulacsaik párhuzamait Közép-Ázsia pusztáiról ismerjük. Kárpát-medencei birodalmuk európai nagyhatalommá nőtte ki magát. Egészen 626-ig — Bizánc sikertelen ostromáig — állandó háborúskodásban állottak Bizánci császársággal. A vereség után egy emberöltőnyi belső válság rázta meg Avariát, melynek legfontosabb eseményei a bolgár etnikum lázadása, veresége, majd nyugatra, a bajorokhoz történő menekülése, s ottani kiirtása; Szamó „államának" leválása; nagy keleti és nyugati területeinek elvesztése volt. 670/680 táján azután egy új keleti nép telepedik meg a Kárpát-medencében. Kuvrát negyedik fia, Küber népével bebocsátást kap A váriába a kagántól. Az új nép új leletanyagot hozott, temetkezési szokásaik, fegyverzetük, viseletük, lószerszámuk mind-mind más, mint a korai avaroké. Erejüket jelzi, hogy rövidesen helyreállítják a korábbi határokat, s egészen bukásukig, a VIII sz. végéig—

IX. sz. első évtizedéig eredményesen védik azokat. Az újonnan érkezett nép nagy valószínűséggel onogur-bolgár volt, a régészeti szakirodalomban őket legszebb fejedelmi leleteik után „Tótipuszta-Igar körnek" nevezik. „Honfoglalásuk" után egy gyors kulturális változás lejazlása következtében az újonnan érkezettek dominanciája mellett, a helyben talált lakosság anyagi kultúrájának beolvasztásával egy teljesen új régészeti kultúra alakult ki, ezt legjelentősebb két díszítő motívumáról „griffes-indás kultúrának" nevezzük. Hatalmukat, politikai rendszerüket a 790-es évek frank hadjáratai sem tudták megdönteni. Sikerült azonban ez önmaguknak, amikor is két legfőbb vezetőjük a kagán és a jugurrus (utóbbi az Alföld keleti felének ura) egy belháborúban csapott össze, s a csatatéren maradt az avar hadsereg színe-java. A Dunántúl ura (tudun) pedig Achenbe ment, s hódolt Nagy Károlynak. A végső csapást Krum bolgár kán 812. évi hadjárata mérte a még megmaradt Avariára. Politikai hatalmuk ezzel véget ért, népcsoportjaik azonban részt vesznek a IX. század történeti eseményeiben. Jász-Nagykun-Szolnok megyében immáron közel száz lelőhelyet ismerünk az avar korból (567/568—

IX. sz. eleje). Ezek között vannak korai avarok, vannak kései avarok, vannak falvak és vannak temetők. Részletes vizsgálat tárgyává tettük lelőhelyeik földrajzi, topográfiai elhelyezkedését, érdekes, de legalábbis figyelemre méltó eredményre jutottunk. Külön-külön térképre téve a korai avar és a második betelepülés (Tótipuszta-Igar kör griffes-indás kultúra) lelőhelyeit, jelentős településföldrajzi különbségeket regisztrálhattunk. 68