Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Kertész Róbert: Vadász-gyűjtögetők a Közép-Tisza vidékén

6. kép. Középső kőkori kunyhó oszlopvázas szerkezetének rekonstrukciója (Jásztelek I lelőhely, 1. sz. objektum) ezt követően terjedtek tovább először a Balkán, majd később Európa középső és nyugati részei felé. A legkorábbi balkáni földműves civilizációhoz szorosan kötődő kora neolit Körös kultúra elterjedésének északi határa mintegy 7.000 évvel ezelőtt az Alföld centrumában, a mai Kunhegyes—Berettyóújfalu magasságában húzódott. A jászsági mezolit vadásztáborokhoz legközelebb fekvő Körös kultúra települések a Közép-Tisza völgyében találhatók. A két eltérő táj, a dél-jászsági síkság és a Közép-Tisza-völgy találkozásánál két eltérő rendszer és minta érintkezhetett egymással, melyek a gazdasági és kulturális fejlődés különböző fokán álltak. A két markánsan eltérő őstörténeti világ területileg jól kiegészítette egymást. A mezolit és a kora neolit lelőhelyek elterjedésében jelentkező különbségek elsősorban a két népcsoport eltérő ökológiai igényeivel magyarázhatók. A alföldi mezolit vadásztanyák egyrészt a lapos, kevéssé tagolt és jó vízellátottságú ártéri területeken (Jászság), másrészt a peremi árterekhez kapcsolódó dűnecsoportokon (Duna—Tisza közi homokos Hátság, Nyírség) 18