Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Kertész Róbert: Vadász-gyűjtögetők a Közép-Tisza vidékén

megfigyelhettük. Előfordult, hogy egy lelőhelyen egymás közelében több ilyen kisebb lakófoltot dokumentáltunk. Ilyen volt Jászberény I és Jászberény II lelőhely, ahol a régészeti forrásanyagot 6, illetőleg 4 db településfoltból gyűjtöttük össze. A viszonylag nagyobb kiterjedésű és intenzívebb felszíni leletanyaggal jellemezhető telepek — mint például Jásztelek I lelőhely, ahol a települési jelenségek a felszíni nyomok alapján egy 50x40 m-es enyhén ívelt foltban nagyobb mennyiségben koncentrálódtak — ritkábbak. Régészeti ásatásainkon eddig Jászberény I és Jásztelek I lelőhelyen azonosítottuk a mezolit kultúrréteget. A 10—15 cm vastagságú mezolit kultúrréteg mindkét lelőhelyen a felszín közelében, közvetlenül a jelenkori talajszint alatt volt. A jászsági mezolit táborok kis méretű, vékonyabb települési rétegű lakófoltjai alacsony lélekszámú, rövidebb életű, szezonális tartózkodásra utalnak. Mobilis életmódjuknak megfelelően ezek a kisebb, természeti gazdálkodást folytató mezolit népcsoportok évszakonként változtatták megtelepedési helyüket, s így alakultak ki téli és nyári táboraik. A feltárt mezolit vadásztanyákon a régészeti leletanyag eltérő intenzitással és forrás- csoportonként elkülönülve jelentkezett. Ennek alapján lehetőségünk volt az eltérő tevékenységi területek — kőeszközkészítő műhelyek, vadászzsákmányt feldaraboló helyek — azonosítására. A mezolit vadászok lakóépítmény-típusára vonatkozóan a Jásztelek I mezolit lelőhelyen végzett ásatások szolgáltattak reális adatokat. Az ezen a telepen végzett ásatáson feltárt 1. sz. objektum ugyanis funkcióját tekintve egyértelműen egy földbe süllyesztett kunyhóalapként határozható meg, és szerkezeti elemei alapján teljesen rekonstruálható. Jásztelek I lelőhely nagyméretű és intenzív telepjelensége — mint ahogy erre már fentebb utaltunk — eltér a jellemzőnek tartható kisebb, középső kőkori táborhelyek települési formájától. A jászteleki nagy lakófoltban 4—5 helyen leletfeldúsulásokat észleltünk, míg a folt más részein a felszíni anyag csak szórványosan jelentkezett. Az egyik ilyen intenzívebb foltba nyitott szelvényünkben találtuk meg egy kunyhó földbe mélyített alapját. A kunyhóalapban az ásatáson nagyobb mennyiségű gerinces és puhatestű állatmaradványt, valamint számos típust képviselő pattintott leletegyüttest tártunk fel. Feltételezésünk szerint a jászteleki telepen megfigyelt többi leletkoncentrálódás is az egykori lakóépítmények helyét mutatja. Jásztelek I lelőhelyen az általunk feltárt kunyhóalap átlagosan 500 cm átmérőjű, megközelítőleg kör alakú volt. A lakóépület alapjának legmélyebb pontját mintegy 50 cm-re mélyítették le. A kiásott gödör nagyobb részén, annak falához kapcsolódva, eltérő magasságokban egymással összefonódó padkákat alakítottak ki. A fal — a padkák ellenére — a bejárat kivételével meredek. A bejárat, mely az egykori felszín magasságából lejtősen ereszkedett a lakógödör járószintjéig, a délnyugati oldalon volt. A lakóépítmény járószintjének közepén, kissé lemélyítve egy alig valamivel több mint 50 cm méter átmérőjű, vastagon átégett tűzhelynyomot, a tűz magja körül pedig hamus foltot dokumentáltunk. A bejárattal szembeni fal tövében egy kisebb élelemtároló gödör is megfigyelhető volt, ahol nagyobb testű növényevők csontjai, valamint egy állkapocstöredék mellett egy átfúrt kagylóhéjat találtunk. A mezolit kunyhóalap teljes alapterülete a bejárati résszel együtt =19 m

2 lehetett, a bejárható, hasznos terület azonban csak =14,5 m

2 volt. A jászteleki kunyhóalap járószintjébe lemélyítve, körben, közvetlenül a fal mentén 11 db ferdén kivájt, befelé dőlő cölöplyukat tártunk fel. A középen lévő tűzhely közelében pedig egy csaknem függőleges, nagyobb átmérőjű, mélyebbre ásott oszlop nyomára bukkantunk. A cölöplyukak elhelyezkedése, dőlési szöge és mérete alapján teljesen rekonstruálható az egykori tetőszerkezet. E szerkezet vázát a fal melletti lyukakba állított, 6—17 cm vastag és mintegy 600 cm hosszú oszlopok alkották, melyeket kúp alakban a tűzhely melletti központi cölöphöz támasztottak. Mivel azonban a fal melletti cölöplyukak dőlési szöge az északi oldalon meredekebb 15