Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Raczky Pál: Az első paraszti falvak a Közép-Tisza-vidéken az újkőkor elején (Szajol-Felsőföld települése)

2. kép. A szájol-felsőföldi újkőkori ház padlószintje a cölöpszerkezettel rekonstruálható. E folyamat legmeggyőzőbb bizonyítéka a szarvasmarha és a sertés dominanciája ebben az új gazdálkodástípusban a kecskével és a juhval szemben, amely aztán általánosan jellemzővé vált Európában a Dunántúltól Hollandiáig elterülő nagy területen az újkőkor kezdetén. Szolnok megyében Szajol közelében, a Felsőföld nevű határrészben 1976-ban sikerült megtalálni és topográfiailag megfigyelni egy ilyen balkáni kulturális összefüggéseket mutató nagy település maradványait az újkőkor kezdetéről, A felszíni nyomok alapján itt, a Tisza-ártér magas partján 600x200 m-es kiterjedésben lehetett meghatározni a lelőhely nagyságát. Az egykori házakra utaló égett tapasztásdarabok a vízparttól távolabb, míg a nagy hulladékgödröket jelző hamus foltok az ártérhez közeli partszegélyen voltak megfigyelhetők. Összességében 25—30 épületre tudtunk következtetni a településen, amelyek 40—50 m távolságban, 2 sorban helyezkedtek el az egykori vízparttal párhuzamosan. A házak száma alapján a teljes lélekszámot 125—180 fő között becsülhetjük Szajol-Felsőföld esetében, ami egy faluszerű rendszert valószínűsít. Ismerve az alföldi Körös-kultúra egyéb településeit, ahol csupán átlagosan 5—12 ház a jellemző, 25—72 között változó népességszám mellett, úgy ez a szajoli lelőhely meglehetősen nagynak számít a korai neolitikum viszonyai között. A Szajol-Felsőföldön 1976-ban folytatott feltárások eredményeként többek 24