Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Kertész Róbert: Vadász-gyűjtögetők a Közép-Tisza vidékén

(80') volt mint a déli oldalon (60—65'), valamint a központi oszlophoz tartozó cölöplyukat sem pontosan középen és nem is teljesen függőlegesen alakították ki, a konstrukció aszimmetrikus. Az így létrehozott közel 550 cm magas, kúp alakú faszerkezet a stabilizálást szolgáló átkötésekkel együtt alkotta a belső köpenyt. Ezt a kunyhóvázat később oszlop-, szálfa- és kéregborítással láthatták el, vagy náddal, illetőleg bőrrel fedhették. Összegezve tehát a jászteleki táborhelyen végzett ásatás alapján rendelkezésre álló adatokat, megállapítható, hogy az itt élt mezolit népesség egy megközelítőleg kör alaprajzú, kissé földbe mélyített, ágasfás, oszlopvázas szerkezetű, aszimmetrikus kúpos kunyhóban lakott. A jászsági vadásztanyákon az ásatásokkal feltárt és a felszínen gyűjtött kőleltár alapján egy több időhorizontra tagolható mezolit ipar írható le. Az eszközöket a korábbi hagyományoknak megfelelően pattintással állították elő, de a szerszámok mérete és számos esetben az előállítás technikája is eltért a jégkor végi vadászok által használtaktól. A mezolit eszközök rendkívül kis méretűek. Átlagosan 3,5—4 centiméteresek, vagy még ennél is kisebbek, úgynevezett mikrolitok. A változatos eszközkészletben eltérő funkciójú szerszámok találhatók: az íjas vadászat tárgyi emlékei a nyílhegyek, valamint vakarok, vésők és fúrók. A kollekcióban a mezolitikum fontos kronológiai jelentőséggel rendelkező geometrikus mikrolitjai is — a félholdak, háromszögek és trapézok — képviseltetik magukat. A mikrolitoknak egy részét nem önállóan használták, hanem több darabot erősítettek egymás mellé csont- vagy favaj atba. A pengéket rendszerint még gyantával vagy mézzel ragasztották a foglalatba, s így alakították ki a kombinált eszközöket. A kőleltárt retus nélküli pengék egészítik ki, melyek a megmunkálatlan szilánkokkal és magkövekkel együtt a helybeli előállítást tanúsítják. A telepek további leletei elsősorban a mezolit emberek összehangolt, specializált vadászatát bizonyítják. Az eredményes vadászatnak megfelelően ugyanis a konyhahulladék legnagyobb részét az elejtett és a táborba hurcolt nagytestű csordaállatok, az őstulok és bölény csontjai alkotják. A vadászzsákmányban a fenti fajok mellett vádló, gímszarvas, vaddisznó és őz csontjai is előkerültek. Csupán egyetlen háziállatuk volt, a kutya, melynek jelenléte azonban nem a termelő gazdálkodás felé mutat, hanem a minél hatékonyabb vadászatot segítette elő. A konyhahulladék további leletei arról tanúskodnak, hogy a vadászaton kívül a halászat és a gyűjtögetés is jelentős kiegészítő táplálékot jelentett a jászsági mezolit népcsoportok létfenntartásában. Madártojás és teknőspáncél mellett több puhatestű faj egyedeit is feltártuk a lelőhelyeken. A vízi és a szárazföldi csigák, valamint a kagylók héjain olyan jellegzetes sérüléseket, törésnyomokat találtunk, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a nagyobb puhatestűeket a mezolit ember fogyasztotta. A Jászberény I lelőhely települési rétegében feltárt szárazföldi csigák héjából kapott egyik radiokarbon dátum alapján tudjuk, hogy a mezolit vadászok 8.030 + 250 évvel ezelőtt telepedtek meg az Ős-Zagyva közelében. A jászsági mezolitikum eszközkészletét egyedi sajátosságok jellemzik. Erre a csoportra, mely a Balkán és a Kárpát-medence északi részén kimutatott mezolit kultúrák közötti átmenetként értelmezhető, korábban az észak-alföldi mezolit ipar elnevezést javasoltuk. Az észak-alföldi mezolit ipar telepei a Kárpát-medencében kulturkronológiailag elsősorban a partiumi Csomaköz II, valamint a felvidéki Bárca I és Szered I lelőhelyeivel hozhatók szorosabb összefüggésbe. A Kárpát-medence jégkor végét követő kulturális és gazdasági fejlődésével párhuzamosan, de attól eltérő folyamatok zajlottak a Közel-Keleten és Anatóliában. Ezekben a korai évezredekben alakult ki a fenti elsődleges civilizációs térségekben az újkőkori (neolit) termelő gazdálkodás, a növénytermesztés és az állattartás. A termelő gazdálkodás, valamint az újkőkori életforma és technológia (agyagedények készítése, szövésfonás, kő csiszolása és fúrása) a Közel-Keletről és Anatóliából kiinduló északnyugati irányú kulturális és etnikai impulzusok eredményeképpen csak 17