Madaras László szerk.: Vendégségben őseink háza táján (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1996)

Kertész Róbert: Vadász-gyűjtögetők a Közép-Tisza vidékén

4. kép. Légifelvétel Jászberény II lelőhely környezetéről (<— Középső kőkori telepnyomok) a vízimadarakban, halakban és puhatestűekben gazdag élő- és holtágak, valamint a nádas-zsombékos környezetből alig 1—2 m-re kiemelkedő, az időszakos megtelepedésre kiválóan alkalmas vízmentes hátak, meanderzugok idevonzottak a kizárólag zsákmányoló életmódot folytató mezolit népcsoportokat. Ennek a speciális őskörnyezeti adottságokkal rendelkező területnek a kora holocénban megnövekedett eltartóképességét jól mutatja, hogy a mezolit népcsoportok nagy számban felfedezett telepei (közel 100) kivétel nélkül ebben a zónában, a Zagyva—Tárna egymásba szakadásának szűkebb térségében találhatók. A mezolit táborok mintegy 20 km hosszú és 5 km széles övezetben, közvetlenül a pleisztocén végi—kora holocén Ős-Zagyva ártéri szigetein és az egykori medreket kísérő laposabb partok vízhez közeli peremein, kisebb csoportokba koncentrálódva találhatók. A rendelkezésre álló régészeti és őskörnyezeti adatokat összefoglalva a kora holocénban az Északi-középhegységben és az Alföldön két vándorlási zóna rekonstruálható. A középhegységi régió és az Alföld egyik markáns zónája a Zagyva és a Tisza É—D-i irányú tengelyének vonalában rajzolódik ki. A mezolit lelőhelyek ebben a térségben a Zagyva felső szakaszától, Pásztó-Mária tanya lelőhely magasságától kezdődően a jászsági mezolit telepeken át a Tisza középső szakaszáig, TószegÁldozó halom lelőhelyig követhetők. A szórványosan lokalizált mezolit lelőhelyek mellett a Zagyva-tengely jelentőségét tovább hangsúlyozza még a DNy-Mátra területén előforduló kovaféleségek dominanciája a jászsági mezolit lelőhelyeken. A másik, ugyancsak É—D-i irányú vándorlási zóna a Duna mentén, Sződliget/Vác 31/9., Kunpeszér-Felsőpeszéri út-Homokbánya és Kunadacs-Köztemető lelőhelyek vonalában sejthető. Ennek az övezetnek a lelőhelyei kivétel nélkül a Duna, illetőleg Ős-Duna bal partjának peremi ártereihez kapcsolódó dűneterületen találhatók. A jászsági mezolit lelőhelyeken végzett módszeres terepbejárásokra támaszkodva megállapítható volt, hogy a középső kőkori telepek kiterjedésére általában a 12—17 m átmérőjű lakófoltok a jellemzők, amint ezt Jászberény IV lelőhely esetében is 14