Szabó István szerk.: Városi polgárok a századelőn (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Katalin: Polgári lakás - polgári életmód a századfordulón

Vidéki meg- 1 bízások gyorsan és 1 pontosan eszközöltetnek Raktáron vannak: íelfes lakberendezések, háló-, ebédlő-, úri-, szalon-, irodai-, előszoba- és konyhaberendezések, vasés rézbúlorok, kárpitosárúk, szalongnrniturák, szőnyeadíványok, sezlonok stb. ^ BútorszUkségletéí első kézből, a készítőtől szerezheti be a legfutányosabb napi árban -* -7 •*• Vidéki meg- 1 bízások gyorsan és 1 pontosan eszközöltetnek QEMSEDY BALÁZS ^> ^W$&%.ts SZOLNOKON Vidéki meg- 1 bízások gyorsan és 1 pontosan eszközöltetnek Minta-raktár: Fő-tér, Gorove-u. (Nagyíőzsde udvar) Ipartelep: Mériau. (Saját ház) Telefon: 33S módon szervezett rendjének és tárgyi világának." (GYÁNI G., 1998.) Az otthonos miliő megteremtésében nem lehet elhanyagolni az e korszaktól megjelenő lakberendezési tanácsadó könyvek és a különböző folyóiratok nőknek szóló rovatainak növekvő hatását sem, melyek egységesítően hatottak a polgári ízlésideálra, befolyásolták annak változásait. így — a nagyfokú egyéni életvitelbeli-ízlésbeli különbségek mellett — jól felismerhető, tipikus vonások jellemezték a polgári otthonok berendezését. A szobák funkció szerint jól elkülönültek. A hálószoba berendezésében a fekhelyek: az egymás mellé állított, bevetett ágyak a meghatározók. (A polgári hálóból veszi át később a parasztság ezt az elrendezést, a parasztszoba korabeli elrendezését a néprajzi kiállítás jász enteriőrje szemlélteti.) Az ágyak előtt keresztben sokszor díványt, kerevetet is elhelyeztek, mely ebéd utáni szendergésre, esetleg gyermek fekhelyéül szolgált. A páros ágy két oldalán éjjeliszekrények álltak, melyeknek eredeti funkciója az éjjeliedény elrejtése volt, korszakunkban már inkább apróságok (gyógyszer, olvasnivaló stb.) tárolására használták mind fiókos-polcos belsejét, mind márványlappal borított tetejét. Szintén márványlap fedte a fésülködőasztalt, amelyen a szépítkezéshez használatos eszközök kaptak helyet. Eredetileg a mosdószekrényt fedték márvánnyal, hogy védje a bútort a kifröcskölődő víztől, rajta állott a mosdótál és a vízzel teli kancsó. Ezt a bútordarabot váltotta fel ezidőtájt a garnitúrákban a fésülködőasztal. A hálószobában álltak a felsőruha tárolására szolgáló akasztós és a polcos fehérnemüs szekrények is, illetve a szintén fehérneműt rejtő komód. Újabb garnitúrákban a ládaszerű ágyneműtartó is megjelent. Az ágyak fölé nagyméretű szentképet akasztottak, s a család tagjairól készült, bekeretezett fotográfiák is a hálószoba falára kerültek. Az ebédlőben középen állt a nagyméretű, kihúzható ebédlőasztal, amely mellett esetleg a gyermekek délutánonként leckét írhattak. A lakberendezési tanácsadók nádfonatú, magas támlájú, faragott székeket javasoltak köré elhelyezni. A falak mellett egy nagyobb ebédlőszekrényben és egy kisebb pohárszékben tárolták a tálalásnál-étkezésnél használt többnyire alpakka, ritkábban ezüst evőeszközöket, a különböző porcelán készleteket, illetve poharakat, palackokat. A mindennap használatos egyszerűbbet a zárt részben, a legdekoratívabb, legrégibb, legdrágább darabokat a nyílt polcokon vagy a vitrines felső részben helyezték el, majolika dísztárgyakkal, virágvázákkal, nippekkel, hímzett vagy csipke térítőkön csinosan elrendezve. A berendezéshez tar37