Szabó István szerk.: Városi polgárok a századelőn (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Katalin: Polgári lakás - polgári életmód a századfordulón

zenélését, éneklését meghallgatni, s ha nem volt külön férfi-(dolgozó)szoba: kártyázni is. A télen többnyire fűtetlenül álló helyiségben állították fel a karácsonyfát — ez a szokás szintén a polgári otthonokból kezdett elterjedni a parasztság körében. Ha voltak a háznak még további szobái, akkor azt pl. „úriszobának", dolgozószobának használták. A gyerekek előtt többnyire tilalmas hely volt, bár inkább csak az értelmiségi foglalkozásúak dolgoztak otthon. Szokásos berendezése íróasztalból, könyvesszekrényekből, bőrrel bevont pamlagból és fotelekből, pipatóriumból állt. Esetleg a gyermekek számára is külön szobát alakítottak ki, egyszerű puhafa bútorokkal, fekhelyekkel, szekrényekkel, egy-két kisasztallal. Előfordult az is, hogy az eladósorba került leány kapott külön szobát, hasonlóan egyszerű bútorzattal, a berendezés apróbb-nagyobb tárgyai azonban itt már kifejezhették a benne lakó egyéniségét, kedvteléseit (emléktárgyak, kézimunkák, olvasmányok, esetleg hangszer, kották). A konyha a háztartási munkák színhelye, gyakran a cseléd hálóhelye is. Legfontosabb bútorai a többnyire fehérre festett puhafából készült konyhaszekrény, konyhaasztal, konyhaszékek, stelázsi, vizespad, szenes-, fás- és szemetesláda, valamint a takaréktűzhely. Berendezésére, eszközkészletére tulajdonképpen nem fordítottak megkülönböztetett figyelmet, a megfelelő számú, minőségű és differenciáltságú edénysorozatnak azonban meg kellett lennie. A falat a leginkább védelemre szoruló helyeken (pl. a konyhaasztal fölött), hímzett falvédők óvták. A fém (öntöttvas vagy zománcozott) főzőedényeket a szekrény alsó, zárható részében tartották, fölötte a fiókokban vágóeszközöket, fakanalakat, darálókat, egyéb Polgári kedvtelések: kirándulók a Tisza vasúti hídjánál (Készítője ismeretlen, é. n. DJM, Ltsz.: T: 403-A) 39